Hívd segítségül az Ő nevét!

Mária, gondoltál arra, hogy a kisfiad a teremtett világ Ura?
Mária, gondoltad volna, hogy a kisfiad egy
nap majd nemzeteken uralkodik?
Tudtad, hogy a kisfiad a tökéletes áldozati bárány?
Az alvó gyermek a karodban a nagy „Vagyok”.

(Érdekes volt látni, hogy a nagyvilágban is igen széles körben elterjedt karácsonyi dallá vált. Ebből eredően megfigyelhető az a vicces tény, hogy a Bibliát nem ismerő emberek micsoda sületlenségeket tudnak írni, mikor fordítással próbálkoznak.)

Mint említettem, többször is meghallgattam az éneket, az utolsó mondaton pedig különösen sokat elmélkedtem, és elkezdett foglalkoztatni, vajon mit jelent a „Vagyok” azon túl, hogy Jézus Krisztus Isten? Mit jelentett egy zsidó ember számára? Mit jelent nekem, nekünk?

A fogalommal a jól ismert történetben, a Kivonulás könyvében találkozunk először. „Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A „Vagyok” küldött engem hozzátok.” (2Móz 3,14)

Teológusok kutatják, vajon mit jelenthet ez a kifejezés. Szerencsémre még a felszínesnek mondható vizsgálódásom során is fontos megállapításokra jutottam. Következzenek azok, melyeknek nagy jelentőséget tulajdonítottam.

– Jahve az öröktől fogva létező. A neve kifejezi azt a gondolatot, hogy Ő örökké létezik a jelenben, a múltban és a jövőben (az EFO éppen ezért Örökkévalónak fordítja).

– Az óhéber nyelvre jellemző módon egy-egy szó vagy kifejezés csak több mondatból álló körülírással adható vissza igazán. Most is így van ez. A „vagyok” szó nem csupán létezést jelent, hanem aktív közreműködést. Jahve kijelentését így is lehetne fordítani: Jelen leszek, ahogy jelen leszek. Vagy pedig: Olyan Isten vagyok, aki egy valóságosan cselekvő Isten. Jahve tehát cselekvő Isten, aki tettekkel lesz jelen népe életében. Ahogyan nem sokkal előtte olvassuk: „Az ÚR pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam segélykiáltásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat.” (2Móz 3,7)

A következő gondolatok kavaroghattak a fejekben Jahve nevének hallatán:

Az Isten, aki azt állítja magáról, hogy őseik Istene, akiről eddig csak szüleiktől hallottak, de még nem tapasztalták, nagyon is valóságos, létező, jelen akar lenni és szabadulást ígér! Távolinak tűnik, szinte csak legendának, mégis ismeri helyzetüket és meghallja kiáltásukat, tehát lehet hozzá kapcsolódni!

Isten neve, jelenléte és tettrekészsége ezek után alapvető fontosságúvá válik. Isten célja pontosan az volt, hogy az Ő nevét és lényét megismerjék a környező népek. Minden, ami ő maga volt, tükröződött Izráel kultúrájában, törvényeiben, életvitelében, történelmében (hol jobban, hol kevésbé, hol egyáltalán nem). Az volt a célja, hogy más népek is rádöbbenjenek arra, hogy Jahve az igazi Isten. Ezért kardinális kérdés, hogy ez az Isten, akit a zsidók tisztelnek, valóban jelen van, tényleg szabadít? A zsidók szerint, akik azt állítják, hogy a többi isten halott, de az övék élő! Akik azt is mondják, hogy az ő istenük az egyetlen, az igazi! Valóban így van ez? Erre hivatkozik Mózes: mit mondanak majd, Egyiptomból még kihozta a népét ez az Isten, de többre már nem volt képes?! Dávid is sokszor azt kéri zsoltáraiban, hogy ha segítségül hívja nevét, ne szégyenüljön meg. Amikor már körbeveszik és szemük láttára Istenhez kiált, ne égjen le az ellenségei előtt, hogy az Isten, akihez imádkozik, cserben hagyja.

Az Újszövetségben Isten még jobban megmutatja tettrekészségét: Jézus Krisztusban már nem egy embert küld, hanem ő maga, a „Vagyok” érkezik népéhez. Eddig a bajból és az elnyomásból szabadított, most viszont már bűnből szabadít. Óriási lépés ez! Nincs más módja a bűnből való szabadulásnak, csak az, hogy Isten emberré lesz.

Kedves olvasóm, gondoltad volna, hogy a nagy „Vagyok” emberré lesz? Gondoltál arra, hogy hallja a kiáltásodat? Tudtad, hogy a nagy „Vagyok” valóságosan részt akar venni az életedben? Hogy tettekkel akar jelen lenni az életedben? Gondoltad, hogy bűnből szabadít? Pál apostol már ezt szem előtt tartva idéz a Tórából: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, megmenekül.” (Rm 10,13).

Hívd segítségül az Ő nevét és nem szégyenülsz meg!

Kotán Péter