Imádjuk és kövessük a Szolga-Királyt!

Mint legtöbbünk számára köztudott, II. Erzsébet brit királynő az idei évben ünnepli uralkodásának platina-jubileumát. Ünnepi rendezvényekkel emlékeznek meg a 70 évvel ezelőtt történtekre, s az egy évvel később megtartott koronázásra. Guinness-rekord hosszúságú működését értékelve felidézik azt a momentumot, amikor 1947-ben Erzsébet elkísérte szüleit Dél-Afrikába, ezzel ez volt első tengerentúli utazása. A látogatás során, 21. születésnapján rádióüzenetben szólt a Brit Nemzetközösség lakóihoz. Az üzenetben a következőt fogadta meg: „Mindannyiuk előtt fogadom, hogy egész életemet, legyen bár rövid vagy hosszú, az önök szolgálatának szentelem.” Visszatekintve azt lehet mondani, hogy a történelemben nem volt/nincs olyan királyi személy, akit annyira szerettek volna alattvalói, mint II. Erzsébetet. A királynő megítélésében általában nem a személye, hanem a monarchia mint intézmény elfogadása/elvetése áll. A szigetországban 2007-ben végzett felmérés alapján, amit a 18–24 éves korosztályban végeztek, a megkérdezettek 80%-a választaná a monarchiát a köztársaság helyett. Ezért a kiváló eredményért a királynő nagyon sokat tett…

Hadd hozzak egy hozzánk közelebb álló példát. Az elmúlt hetekben emlékeztünk a száz éve született Göncz Árpádra, aki a rendszerváltást követően két cikluson keresztül (1990–2000) töltötte be a köztársasági elnöki tisztséget. A mindenki „Árpi bácsija” egy alkalommal az alábbi módon nyilatkozott: „Azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen… Azt a demokráciát, aminek teljes megvalósításával még mindig adósok vagyunk.” Ő volt a diktatúrák utáni Magyarország legnépszerűbb politikusa. Máig sem tudta megközelíteni senki az ő kedveltségét, mert valóban az embereket szolgálta – mindenkivel azonosulva, de senkihez sem kötődve…

Kevesen tudják, hogy a miniszter szavunk latin jövevényszó, amely a minister = szolga, segéd szó átvétele. A latin szó a latin minor = kisebb, csekélyebb melléknév származéka. Napjainkban a miniszter a kormány tagja. Halkan megkérdezem: vajon korunk miniszterei mennyiben jellemezhetők csekélyebb szolgaként…?  

A való életből vett pozitív példák Megváltónk indulatát idézik fel bennünk. Krisztus Jézus „aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt, megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,6–8). Ezt az alázatos, szolgáló engedelmességet nemcsak az Atya iránt mutatta meg, hanem a tanítványai körében is. Amikor az utolsó vacsora keretében megmosta a lábukat, így tanította őket: „Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr, a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony, mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál, és a küldött sem nagyobb annál, aki elküldte őt.” (Jn 13,14–16).

Egy korábbi alkalommal Jakab és János édesanyja fiainak kitüntetett pozíciókat kért Jézustól eljövendő királyságában. A Mester a következőképpen tette helyre mindenkori követőinek hibás gondolkodását: „…aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mt 20,26–28).

Ezen a ponton nem tudom megállni, hogy ne idézzem fel, és ne dúdoljam azt az éneket, amelyet kórusunkkal oly sokszor énekeltem lelkesen:

„Gyermekként jött égi lény, glória nélkül érkeztél.

Te szolgáltál minekünk, halálod által élhetünk.

Kar: Íme, az Úr, Szolga-Király, most minket hív,

kövessük hát! Hozzuk elé szívünk hódolatát,

imádjuk a Szolga-Királyt!

Szolgálni Jézus tanít, szívünknek trónján ő lakik.

Ha fölvesszük más baját, akkor szolgáljuk őt, magát.

Kar: Íme, az Úr, Szolga-Király, most minket hív,

kövessük hát! Hozzuk elé szívünk hódolatát,

imádjuk a Szolga-Királyt!”

(Baptista gyülekezeti énekeskönyv 199. ének 1. és 4. verse).

Azért, hogy minél hűebben követhessük Üdvözítőnk példáját, február 27-től kezdve egy egész hónapon át a SZOLGÁLAT-ot helyeztük fókuszba. Öt vasárnapon keresztül az igehirdetések és a bizonyságtételek erről szólnak, és a már közzétett áhítatfüzet – amelynek elmélkedéseit gyülekezetünk húsz tagja írta – segít jobban megérteni a szolgálat jelentését, időbeli változását, tartalmát és célját. Én az áhítatok gondolati ívére, üzeneteire most nem térnék ki, mindenkit arra buzdítok, hogy március 31-ig ennek a füzetnek a segítségével tartsa meg napi csendességét – akár egyénileg, akár családja körében. Hiszem, hogy Isten meg fogja áldani azt a törekvésünket, hogy kegyelmi ajándékaink és tálentumaink szerint hűen és feddhetetlenül szolgáljunk, és hogy mindezt örömmel és hálás szívvel tehessük!

Zárógondolatként hadd állítsak párhuzamba két bibliaverset:

„Szolgáljatok az Úrnak örömmel!” és „Testvéreim… szeretetben szolgáljatok egymásnak!” Isten és testvéreink szolgálata kéz a kézben kell hogy járjon egy egészséges gyülekezetben. Hiszem, hogy ezen a téren is gyógyulhatunk, fejlődhetünk a Szentlélek irányítása alatt!

Kolozs Nagy János