Mostani interjúnkban egy újabb fiatal pár életébe tekinthetünk be. Szűcs Péter és felesége, Sára nemrég lettek gyülekezetünk tagjai, így ez jó apropó volt arra, hogy ők is megismertessék magukat, láthassuk, hogy alakult eddigi életük, milyen úton vezette őket Isten ide a budai gyülekezetbe, és hogyan akarja használni itt őket.

2022 03 9

– Kérem, hogy beszéljetek arról, hogy mikor, hol és milyen családba születtetek, kik a szüleitek, testvéreitek, hogyan és hol teltek gyermekéveitek?

Sári: Budapesten születtem 1998-ban. Szüleim mindketten első generációs hívők (a Mahanaimban tértek meg). Egy öcsém van, Máté – örök és egyik legjobb cimborám mind a mai napig. A gyermekéveim gondtalanul és boldogan teltek így családi körben. Mivel Érden laktunk, már óvodás koromban minden nap ingáztam Budapestre. Talán ennek is köszönhető, hogy tinédzser éveimben nem folytam bele a bulik világába, helyette szokatlan érdeklődési köreimnek szenteltem az időmet: a természetet jártam, naplókat vezettem a madarakról, növényekről, képregényeket rajzoltam, furcsa elvont novellákat írtam és még folytathatnám sort. Összefoglalva: álmodozó típus voltam.

Peti: Debrecenben születtem 1990-ben egy akkor félig keresztény családban. Azért csak félig, mert apukám megtérése majd csak később következett be, még kiskoromban. Egy húgom van, Bettina. Gyerekként sok kérdésem volt a minket körülvevő világról, leginkább a csillagokról és univerzumról. Szüleim mesélték, hogy kérdeztem kisgyerekként: - hol kapcsolják fel az utcai lámpákat? – merthogy láttam, nálunk a falon lévő kapcsolóval kapcsolják fel a lámpát... Szerintük olyan sok kérdésem volt, hogy hagyni kellett volna másnapra is J. Azért mindemellett el voltam a magam világában gyerekként, nem nagyon érdekeltek mások. Más, világi fiatalokhoz hasonlóan tizenöt éves koromban tesómmal bulizni kezdtünk járni. Ennek ellenére Isten megőrzött attól, hogy mélyre jussak.

– Milyen volt a gyülekezet, ahol felnőttetek? Hogy éreztétek gyerekként majd ifjúként magatokat a gyülekezetben?

Sári: Az Érdligeti Baptista Biblia Közösségben cseperedtem fel. Ez egy családias jellegű, kisebb gyülekezet. Sok pozitív élményem kapcsolódik ide, a vasárnapi alkalmak mellett jártam tini klubra, később ifire.

Peti: A debreceni baptista gyülekezetbe jártunk a szüleimmel, és ott is nőttem fel. Ez volt az első baptista gyülekezet Debrecenben, akkoriban kb. 500 fős taglétszámmal. A nagy létszám ellenére sok mindenkit ismertem, és találtam barátokat is. Az istentiszteletek annyira nem érdekeltek, inkább igyekeztem mással lekötni a figyelmemet. Fiatalként elkezdtem ifibe is járni, ahova inkább a barátok miatt jártam. Jók voltak az ifjúsági programok, a konferenciák is. Összességében jól éreztem magam ott.

– Hogyan történt megtérésetek, milyen út vezetett a Megváltóval való találkozásotokhoz? Hol és ki által történt a bemerítésetek?

Sári: Úgy gondolom, hogy a szüleimtől kapott nevelésnek jelentős szerepe volt a megtérésemben. Nekem mindig is magától értetődő volt, hogy Isten létezik és abban sem kételkedtem, hogy Jézus meghalt a kereszten és feltámadt. Inkább a személyes kapcsolatnak kellett kiformálódnia. Olyan tizennégy éves lehettem, amikor komolyan elgondolkodtam az élet nagy dolgain és elkezdtem keresni Jézust és az életemre vonatkozó akaratát. Nem volt pálfordulás, a megtérés nálam inkább egy hosszas folyamat volt. 2017-ben tizennyolc évesen lelkipásztorunk, Varga György merített be Érden.

Peti: Úgy tizenkét éves lehettem, amikor halálfélelmem volt, miután láttam egy dokumentumfilmet. Ez egy piramis feltárásáról szólt, amiben arról beszéltek, hogy az egyiptomiak hite szerint a fáraó lelke tovább száll az Orion felé. Ekkor nagyon megrettentem a halál gondolatától. Ezt anyukám észrevette, és imádkoztunk. Ez volt az első közeledésem Istenhez, ami bár akkor még egy érzelmi alapú döntés volt, de hiszem, hogy Isten komolyan vette. Ezután következtek nem sokkal a középiskolás évek, a bulizás és hasonlók. Kerestem a helyemet különböző módokon és utakon, de nem találtam. Isten különféle élethelyzeteken, csalódásokon keresztül is vezetett magához. Mindemellett érdekelt a csillagászat és a teremtett világ: habár Isten létezése nem volt kérdés számomra, de ezeken keresztül megláttam milyen hatalmas és erős Isten, és milyen szépet alkotott. Felismertem, hogy bűnös vagyok és sírva bántam meg a bűneimet egy este, egy keresztény metalcore dalt hallgatva. Az ellenség természetesen megpróbált visszahúzni, de Istennek hála, ez a terv meghiúsult. 2009-ben Debrecenben Balogh Barnabás merített be.

– Milyen szolgálat(ok)ba kapcsolódtatok be, miután a gyülekezet tagjai lettetek?

Sári: Mivel Érden szüleim a tini vezetők, bemerítésem után a tini szolgálatba segítettem be. Inkább a játékok megszervezésében és a zenei szolgálatban vettem részt. Miután a budai gyülekezetbe kerültem, csatlakoztam a gyerek tanítókhoz, a Felfedezők csapatába. Nagyon szeretem ezt a szolgálatot: egyrészt fontosnak tartom, másrészt elég jól kijövök a gyerekekkel.

Peti: Már azelőtt, hogy a debreceni gyülekezet tagja lettem volna, segítettem pakolásban. Később besegítettem hangtechnikával kapcsolatos teendőkben is. Megtérésem és bemerítkezésem után nem sokkal felköltöztem Budapestre, így nagyon ritkán vállaltam szolgálatot a debreceni gyülekezetben. Inkább a budapesti gyülekezetekben voltam aktív a hangtechnikában és evangélizációban. Közben volt egy szakasz az életemben, amikor vissza kellett költöznöm Debrecenbe. Ekkor még az előző szolgálatokon felül bekapcsolódtam a kisifis szolgálatba is.

– Hogyan alakultak iskolás éveitek? Milyen szakmát tanultatok-tanultok? Hol dolgoztok világi munkahelyeteken?

Sári: Ahogy említettem, a teremtett világ – itt is elsősorban a madarak – mindig is lenyűgöztek. Ornitológus akartam lenni, ezért egy biológia tagozatos gimnáziumba felvételiztem. Sajnos madarászokat nem képeznek egyetemen, ezért kellett egy „B” terv. Különféle hajmeresztő ötletek után végre rátaláltam a Szent István Egyetem tájépítész képzésére. Szeretem ezt a szakmát, a természet-rajongásom és a művészi hajlamaim szépen egymásra találtak benne. Most végzem az utolsó Msc-s egyetemi évemet.

Peti: Eredetileg csillagász szerettem volna lenni, de akkor azt láttam, hogy így megélni nehézkes Magyarországon. Ezért szülői ajánlásra villamosmérnöki pályán kezdtem el gondolkodni. A BME nyílt napján találkoztam az űrkutató csoporttal, és tudtam meg, hogy van űrkutatás itthon. Később persze a villamosmérnöki szakma is megtetszett, de a fő motivációm az az űrkutatás/csillagászat volt. Az MSc diplomámat egyébként rádiócsillagászattal kapcsolatos témából írtam, így végül csak visszatértem a csillagászathoz a mérnöki oldalról közelítve. Mindezek mellett érdekel a zene, zenélés és a hangmérnöki dolgok. Első szakmai munkahelyem egy mikrohullámú eszközöket fejlesztő cégnél volt az űralkalmazások csoportban. És nem, nem fejlesztettünk mikrohullámú sütőket J. Ez volt a BHE Bonn, ahol 2014-től dolgoztam gyakornokként, majd három évet teljes állásban. Mostanában váltottam a jelenlegi munkahelyemre, a Bosch-ra, ahol mint RF/antenna mérnök dolgozok.

– Mikor és hogyan találtatok egymásra? Hogyan vezetett Titeket Isten a párválasztásban?

Sári: A 2019-es MEKDSZ Téli táborban találkoztam Petivel egy pszichodráma alkalmon. Nagyon megtetszett első látásra, de úgy gondoltam, hogy mindez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen és próbáltam elfelejteni. Két hónap múlva kaptam Istentől egy ígéretet, hogy valaki olyan társat szán nekem, aki sokkal jobban hozzám illik, mint gondolnám. Egy hónapra rá ismét találkoztunk és elkezdtünk ismerkedni. Végig nyugalom volt bennem Petivel kapcsolatban és egyre jobban rácsodálkoztam Isten tervezésére. A harmadik randin már megbeszéltük, ha minden jól megy, össze fogunk házasodni.

Peti: Először 2018-ban láttam Sárit távolról a MEKDSZ Téli táborban. Már akkor is nagyon tetszett, de nem volt lehetőségünk beszélni, és nem is akartam erőltetni semmit, így ez annyiban is maradt. Közben eltelt egy év, és ismét eljött a Téli tábor, ahol újra megláttam Sárit. Még mindig tetszett és szerettem volna jobban megismerni. Amikor jelentkeztem a pszichodrámára, reméltem, hogy ő is fog jönni. Jobban szerettem volna, ha kisebb közösségben van lehetőségünk megismerni egymást, természetes módon. Amikor belépett megörültem neki, de azért kicsit izgultam. A szeminárium végén úgy éreztem, lehet ez egy utolsó lehetőség, hogy beszélgessek vele. Szimpatikus volt a beszélgetés során, ekkor azonban még nem tudtam, hogy szereti a metált és művészlélek (két fontos szempont a listámról J). Tábor után időnként eszembe jutott Sári, de bizonytalan voltam vele kapcsolatban. Istennek terve volt velünk, és vezetett ezen a területen. Ekkor május 1-jén újra összefutottunk, és kiderült, hogy sokkal több közös dolgunk van, mint azt gondoltam korábban. Ekkor kezdetét vette az ismerkedés. Már régóta vágytam egy társra, de nem azért, hogy „csak legyen valakim”. Egy olyan segítőtársra, aki támogat, hogy betöltsem az Isten által rám bízott munkát és elhívást. Annak idején elmondtam barátaimnak a számomra fontos szempontokat, és nem sok esélyt adtak, hogy ezek a tulajdonságok meg vannak egyetlen nőben. Én is úgy voltam vele, lehet, hogy valamiben kompromisszumot kell kötnöm. Ahogy egyre jobban ismertük meg egymást, nyilvánvaló lett előttem, hogy Sári pont olyan hozzám illő nő, amilyenre vágytam. Ekkor már tudtam, hogy Sári Isten válasza és ajándéka számomra.

– Hogyan vezetett Isten titeket ide, a budai gyülekezetbe? Mi fogott meg benneteket, hogy itt is maradjatok? Milyen volt beilleszkedni az ifibe és a gyülekezetbe? Megtaláltátok-e a szolgálati helyeteket?

Sári: Nekem egyszerű a válasz: követtem a férjemet. Először szokatlan volt, mert a gyülekezet, ahol felnőttem, nem az a hagyományos baptista közösség volt. Ennek ellenére szeretek ide járni. A tanítások tiszták és erőteljesek, és a testvérek nyitottak, barátságosak. A beilleszkedésben számomra nagyon sokat segített a jegyesoktatás, a dömösi hétvége és az a néhány ifi alkalom, amin még élőben részt tudtam venni. És természetesen az, hogy meghívtak a gyerekszolgálatba.

Peti: Először azért jöttem a budai gyülekezetbe, mert vannak itt rokonaim (Ádány Béci papám unokatestvére). Budapesten nagyon sok lehetősége van az embernek valamely gyülekezethez csatlakozni, így én is jártam jó pár gyülekezetben. Kerestem a helyemet és sokáig nem köteleztem el magamat egyik közösség mellett sem. Ezalatt azt tapasztaltam, hogy a hitem stagnál, és jó lenne valamely gyülekezet mellett dönteni, ahová rendszeresen járok, és szolgálok. A budai ifiben és gyülekezetben az fogott meg, hogy befogadóak, nyitottak. Így könnyen sikerült beilleszkedni a közösségbe. Jelenleg a hangtechnikai szolgálatban és Hídépítő csoportban vagyok benne, de nyitott vagyok más területekre is.

– Kérem, hogy beszéljetek életetek kiemelkedő próbáiról, arról, hogy hogyan és milyen élethelyzetek által tanított Isten Titeket eddigi hívő életetekben?

Sári: Még nem kellett átélnem nehéz élethelyzeteket. Mégis az a típus vagyok, aki a kis egérből is elefántot csinál, jelentéktelen dolgok miatt aggódok. Pedig Isten mindig elhalmozott az áldásaival, néha már-már zavarba ejtően az ölembe hullottak a dolgok. Olyan, mintha kézen fogva vezetne lépésről-lépésre, a kapcsolataimban, tanulmányaimban és az élet többi területén. Újra és újra emlékeztetnem kell rá magam, hogy bízzak Benne.

Peti: Még kezdő hívő voltam, amikor meggyőződésem lett, hogy Isten megígért nekem valamit. Egy utat láttam magam előtt, amit Isten vezetésének gondoltam. Aztán ahogy teltek az évek, azt láttam, hogy a körülmények ennek ellentmondtak, semmi nem változik. Nem teljesült be az, amit akkor Isten ígéretének hittem. Ez hét és fél évig tartott, majd másfél év volt a helyreállás. Kemény volt, de Isten sokat tanított és formált ezalatt az idő alatt.

– Van-e kedves igétek, éneketek, és miért az?

Sári: A személyiségem miatt különösen közel állnak hozzám azok az igeversek, amik arról szólnak, hogy ne aggodalmaskodjunk és, hogy miért ne tegyük ezt. Gyakrabban kéne ezeket olvasnom. Az énekek közül nem tudnék megnevezni egy nagy kedvencet, talán a „Mennyei tábor ma mellettünk áll” a Corner Stone-tól.

Peti: Annyira nincs kedvenc igém, nem szeretek kiragadni igét a szövegkörnyezetből. Dicsőítő énekek közül kedvenceim a „Mint szarvas..” kezdetű, és a „Nem akarsz félszívű követőt”. Ezeken kívül a Theocracy-nak az „I AM” és „Mirror Of Souls” dalokat tenném még hozzá.

– Milyen terveitek vannak az életben, a gyülekezetben?

Együtt: Legfontosabb célunk, hogy betöltsük Isten tervét. Sok tervünk van, többek között Sári befejezze az egyetemet, gyermekvállalás, Peti zenekarokban játsszon, de majd idővel kiderül, hogy Isten merre vezet minket. A gyülekezetben szeretnénk a kapcsolatainkat erősíteni és jobban bekapcsolódni a közösségbe.

– A Fókusz-hónap aktualitása kapcsán kérdezem: A gyülekezeten kívül van-e szolgálati lehetőségetek? Az életben hogyan szolgáltok a környezetetek felé? Van-e ezzel kapcsolatban olyan történet vagy élmény, amit szívesen megosztanátok velünk?

Sári: Olyan klasszikus szolgálatom nincsen. Repesek az örömtől, ha lehetőségem adódik bizonyságot tenni a hitemről az egyetemen. A héten például a Biblia szerinti házasságról beszélgettem egy barátnőmmel.

Peti: Jelenleg nincs szolgálati lehetőségünk a gyülekezeten kívül, de próbálunk nyitottak lenni, és ha van rá lehetőségünk, megragadni a lehetőséget (pl. bizonyságot tenni a hitünkről).

– Köszönöm kedves válaszaitokat. Ezzel az igével kívánom, hogy az Úr vezessen és áldjon meg közös életutatokon:

„Téged illet a dicséret, ó, Isten, a Sionon! Neked teljesítik a fogadalmakat. Te hallgatod meg az imádságot, hozzád fordul minden ember. Erőt vettek rajtunk a bűnök, de te megbocsátod vétkeinket. Boldog, akit kiválasztasz, és közeledbe engedsz, hogy udvaraidban lakozzék. Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével!” (Zsolt 65, 2-5)

Ádány Judit