Az elmúlt két év járványhelyzete, a sok megbetegedés és halál, ami az egész világot érintette, és most hozzá az ukrán háború minden hívő embert elgondolkoztat az utolsó idők közeljöttéről. (Mivel Izrael állama már 74 éves, ez csak hangsúlyosabbá teszi ezt, lásd a fügefa példáját, amikor tudjuk, hogy közel van a nyár...) Hogyan lehet a sok nyomorúságban örömmel visszavárni az Urat? Hogyan tudják a hívők fenntartani, megmutatni a reményt ebben a helyzetben? Hiszen az Úr Jézus ereje, hatalma, szeretete, irgalma, kegyelme semmit nem változott, csak a világ romlik, mert ez a sorsa. Te hogyan látod ezt?

A hit ereje

2022 4 1

Amikor megkaptam a felkérést ezzel a témával kapcsolatban, erősen éreztem a kihívást benne, de az erőt is. Ahogy az elmúlt két év is sok kihívást jelentett az életünkben, úgy erről a témáról is hasonlóan nehéz írni… de csak elsőre! Mert aztán átszaladt a fejemen és a lelkemen az elmúlt két év sok fájdalma, betegeskedése, családtagok elvesztése, saját esküvőnk háromszoros újraszervezése, édesapám rövid, de annál hosszabbnak tűnő betegeskedése, majd eltávozása és ezzel együtt az a sok remény és szeretet, amivel körbe vett Isten, a sok jó ember, a változások, amik előre vittek minket és máris megláttam azt, amit ebben a helyzetben is látnunk kell: Istenben van reménységünk.

Egyik kedvenc igeversem a 2Tim 1,7: „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.”. Úgy vélem és éltem/élem meg most is, hogy erő, szeretet és józanság nélkül erőtlenek, elveszettek és meggondolatlanok vagyunk. Sajnos sokunkat értek veszteségek, amiknek a gyász időszakát meg kell élni, minden szakaszát és nem szabad siettetni, de ha Istenbe kapaszkodunk, Ő olyan erővel, szeretettel és józansággal tud minket megáldani, amire álmunkban sem gondolunk. Sokszor kapkodom a fejem, hogy honnan jönnek bizonyos érzések, amikor indokolatlanul békésnek érzem magam, vagy a szomorúság mellett megtalálom az örömöt is, vagy amikor covidosan otthon voltam, gyenge voltam, kilátástalannak tűnt minden, hogy újra fogok még érezni ízeket és szagokat és mégis átjárt a békesség, és aztán új erőre kapva visszatérhettem a mindennapokba. Tudom, ezek így leírva közhelyesen hangozhatnak, de drága testvérem buzdítalak, hogy tölts időt Istennel: énekelj, hallgass dicsőítést, sétálj a napsütésben, vagy akár egy kis esőben, csodáld meg a világ szépségeit, és meg fogod látni Isten alkotásait, azt a csodás Világot, ami a háború, a szomorúság, a folyamatos küzdelmek idejében is átölel, feltölt, mert Isten tudja, hogy fontos a férjed/feleséged, gyereked, szüleid, testvéreid, kutyád, macskád, barátaid, de a legmélyebb békességet és megnyugvást egyedül Ő tudja megadni. De csak akkor, ha nyitott szívvel keresed Őt. A fájdalmak és szomorúságok között akár kiáltva, zokogva, hajat tépve, de keresed Őt. Ő mindig ott van és csak rád vár, vár arra, hogy megnyugtathasson.

Az elmúlt másfél évben sok családtagot, kollégát, barátot vesztettem el a Covid által közvetlenül vagy közvetett módon. Nem volt könnyű. Most is beleremegek, ha végig gondolom, hogy kik mentek el és kik azok, akikkel többet nem tudok már beszélni itt a Földön. Édesapám volt az első, aki nem közvetlenül a Covid miatt, de a Covid-helyzet miatt felgyorsult betegség által először otthoni ellátásra, majd kórházba került, ahonnan egy isteni csoda által egy szuper otthonba tudott volna tovább menni. Ő ezt már nem szerette volna és a családot érintő nehézségektől is megóvott minket. Még mindig fáj, még mindig hiányzik, mert sok dolog kapcsán a mai napig is eszembe jut, hogy elmeséljem neki, például mikor hosszú idő után újra beültem vezetni, amit még Ő tanított nekem húszas éveim elején, vagy csak elmesélni valami vicceset, vagy megkérdezni, épp merre sétált aznap, hogy van. Rettegtem attól a naptól, amikor elveszítem Őt, és nem álltam készen erre 35 évesen. Sajnos a Covid miatt eltolt és 3x is újraszervezett menyegzőnkön sem tudott már testben ott lenni, de azért elképzeltem, ahogy egy felhőn ülve, mosolyogva, könnyes szemmel velünk örül. De mindeközben is egy olyan mély békesség volt bennem, amit csak Istennel tudtam megélni, általa tudtam így túlélni. Természetesen férjem, Zsombi, kislánya Lucus, Zsombi családja, az én családom és barátok is mellettem voltak és ezért egy életen át hálás leszek, de azt a belső békességet csak Isten tudta megadni. Valamint a veszteséggel együtt kaptam egy hatalmas ajándékot: a két féltestvéremmel újra együtt voltunk, együtt hatan kísértük aput az utolsó heteiben és újra beszélünk és ők is megismerték Istent. Fájdalmas út volt, de Isten adott gyógyulást nekünk egymásban is.

Tudunk világítani a mai világban, a mai helyzetben is, amikor egymást érik a járványok, háborúk, csak soha ne felejtsük el, hogy ki a mi Urunk, és hogy miért döntöttünk mellette. A hit nem egy érzelmi hullámvasút, hanem egy döntés, amely mellett nap mint nap döntenünk kell a körülményeink ellenére is. Lesznek jó és lesznek rossz napok, lesznek békés időszakok és lesznek háborúk, de Isten nem változik. Az Ő szeretete, kegyelme, következetessége az örök és minden időben és helyzetben helytálló. Apukám halála kapcsán nem tudtam, hogy miként fogom ezt megélni, de egyet tudtam: az Istenbe vetett hitemet nem fogja érinteni, nem fogok Rá haragudni emiatt, és az Ő kegyelme és szeretete átvezetett ezen az időszakon.

Ha úgy érzed, hogy miért engedi ezt Isten, hogy miért hagyja a háborút, a halálokat, a járványt, akkor azt kérem tőled kedves testvérem, hogy csendesedj el és keresd Istent, kérdezz Tőle, sírj előtte és Ő válaszolni fog. Neked. Ott és akkor. De ahhoz kell a Te nyitott szíved és lelked.

Gulyás-Orcifalvi Timi

 

Az ellenség tevékenysége az utolsó időkben

2022 4 2

A világban nagy zűrzavar van, tudnunk kell, hogy mi ennek a háttere. Két királyság áll egymással szemben, láthatatlan királyságokról van szó. A Mt 12,26-28 versekben egy nagyon fontos törvényszerűség van leírva: ha egy bizonyos területen ugyanaz a szellemi erő csap össze, meghasonlás, pusztulás következik be, de amikor az Úr Jézus Isten erejével vívott harcot az ördögökkel, győzelemmel végződött. Bátran lehetett mondani, hogy elérkezett az Istennek országa, és fennmaradt, mert Jézus Krisztus ismerte a megmaradás elvét. Isten királysága az erősebb, de ezt a sátán nem hozza nyilvánosságra. Az ördögök test nélküli szellemi lények. A sátán királysága jól szervezett intézmény, azért arat sikert azoknál az embereknél, akik nincsenek kapcsolatban a Teremtővel. Nehogy azt higgyük, hogy a templomba járó emberek védettek a félrevezetésekkel szemben. Ha nem működik bennünk az Ige igazsága, könnyen elcsúszhatunk. Sokszor csodálkozom, sőt döbbenten látom, hogy azok az emberek, akik ugyan gyülekezetekben nőttek fel, mégis nagyon hiányos az ismeretük.

A sátán lázadást szervezett Isten ellen. Amíg a sátán a mennyben volt, látta a jól felépített királyság szerkezetét. Ezt az építményt másolta le, amikor kezdte kiépíteni az ő hálózatát. Itt vannak uralkodók, alattuk kisebb hatalmi területek, ezeknek uralkodói. (Megjegyzem, hogy Isten soha nem hatalmaskodik.) Ezt az uralkodói rendszert a sátán nem a mennyben tanulta, hanem saját gonoszságából formálódott ki, így tudja befolyásolni az embereket, akiket a sátán bábukként irányít. Isten a világosság Ura, a sátán a sötétség uralkodója.

Veszélyes ellenséggel állunk szemben. A Szentírás által ismerhető fel az ellenség, a Biblia leleplezi a gonosz működését. Szerezzünk ismeretet, hogy ne legyünk áldozatok. Felülről jövő bölcsességgel ismerjük meg a valóságot. „Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, az Ő megismerésében. És világosítsa meg értelmetek szemét, hogy megértsétek milyen reményre hívott, milyen gazdag az Ő felséges öröksége a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy a hatalma rajtunk, hívőkön.” (Ef 1,17-19). Már sokszor elmélkedtem ezen az Igén, és nagyon örülök, hogy ismét elém került. Most húsvétkor nagyon jelentős folytatólag a 20-21. vers. „Nagyszerű erejét Krisztusban mutatta meg, amikor a halálból feltámasztotta, és a mennyben jobbjára ültette minden fejedelemségnek, hatalomnak, erőnek, minden méltóságnak fölé emelte, nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendőben is.”

Az Úr Jézus tudta, hogy az Atya hatalmas erejére lesz szükség az Ő feltámasztásakor, ezért könnyek között kiáltott az Atyához, hogy szabadítsa ki Őt halálból. A mindenható Isten ereje olyan hatalmas mértékben nyilvánult meg Jézus feltámadásakor, hogy azt mondhatjuk, hogy ez volt Istenünk leghatalmasabb munkája. Tudnunk kell, hogy mi is történt, amikor a feltámadás megtörtént. A levegőbeli hatalmasságok minden erejükkel meg akarták akadályozni a feltámadást. Ezek a gonosz erők meg akarták hiúsítani Istenünk tervét. A mi Urunk dicsőségesen feltámadt, diadalmaskodott a sötétség erői felett. Jézus Krisztus azért jött, hogy az ellenség munkáját lerontsa. A mi erőnk forrása a feltámadásban van, és abban, hogy Krisztust a magasságos Isten ültette le a trónra. A vesztes királyság vezetője a sátán, ezért gyűlöli a valódi uralkodót, a Mennyei Királyt, és a királysághoz tartozókat. Ezért akarja magához vonzani a gyűlölködőket, így duzzad az ellenséges tábor létszáma. Az ide tartozó emberek vakon követik vezetőjüket, már nem tudnak önállóan dönteni, nem veszik észre, hogy a vesztükbe rohannak, ezért van szükségünk bölcsességre és ismeretre.

Legyünk mindig bizonyosak, hogy jó vezetőnk van, és „szívünkben megerősödve, a szeretetben egyesülve eljussunk a tökéletes megismerés teljes gazdagságára, Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére. Benne rejlik a tudomány és a bölcsesség minden kincse.” (Kol 2,2-3). Ha megtaláltuk az igazi kincset, akkor már nem fordulunk vissza talmi értékekhez, amiket már szemétnek ítéltünk. A bizonytalanságban élő emberek mindig keresnek valamit, amibe belekapaszkodhatnak, és nem válogatnak. Azután jön a csalódás, de abból sem tanulnak. Egymás után jönnek az őrült ideológiák, és tovább sodródnak, mert nem tudják, hogy kik is ők, valójában az identitás hiánya okoz zavart náluk. Nagy kegyelem, hogy mi tudjuk, kik vagyunk Jézus Krisztus által, Isten gyermekei vagyunk, és ezt a Bibliából tudjuk. Ez a biztos alapunk. A normát a Bibliából tudhatjuk meg, és az ettől való elfordulás az, ami nem normális. Mert: „Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják, és a jót gonosznak, akik a sötétséget világossággá,és a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, és az édeset keserűvé. (Ézs 5,20).

Ezeket csak azért írtam le, hogy vigyázzunk, legyünk résen, hogy ne essünk csapdába. Legyünk megfontoltak és józanok, hogy imádkozhassunk. A Biblia nem titkolja el, hogy az utolsó időkben olyan nagy lesz a nyomorúság, amilyen még nem volt. Nagyon sok nyomorúság volt már eddig is a földön, de hogy mi lesz, ami elviselhetetlenül nagy nyomást helyez ránk, nem tudjuk, de az a dolgunk, hogy készítsük magunkat a nagy találkozásra. Amikor találkozunk testvérekkel, és beszélgetünk erről, mindig az a végső konklúzió, hogy készen kell lennünk, és a végsőkig ki kell tartanunk. A sátán vádolja a hívők seregét, de ők legyőzték azt a Bárány vérével és az ő bizonyságtételüknek beszédével, és az ő életüket nem kímélték mind halálig. Nem lesz könnyű, de megéri. Legyen meggyőződésünk, hogy küzdelmünk nem hiábavaló, mert a mi Megtartónk mellettünk lesz az utolsó pillanatig.

Lukács Edit

 

Krisztus erejében bízva

2022 4 3

Olyan téma ez, ami az elmúlt hetekben komolyan gondolkodóba ejtett. Az elmúlt évek egész világot közvetlenül érintő járványa okozta gazdasági nehézségek, szenvedések, halálesetek és a hetek óta tartó a világ jelentős részét legalább közvetetten érintő ukrajnai háború nagy hatást gyakorol a Föld jelenlegi teljes népességére. Sőt, amennyiben az Úr tovább engedi a történelem folyását a következő nemzedékekre is. Ráadásul ezeken az eseményeken túl is látunk olyan mozgalmakat, történéseket, amik félelmet keltenek rengeteg emberben, mind a saját, mind a gyermekei életéről legyen szó. Egy átlagos, Krisztust nem ismerő ember számára olyan események lehetnek ezek, amik félelmet, bizonytalanságot, haragot és még sorolhatnánk, milyen negatív érzéseket váltanak ki. Ugyanakkor, ha azt mondanám, hogy ez csak a nem hívőkre igaz, akkor hazudnék. Én, hívőként is megtapasztalom ezeknek jelentős részét, és talán ezzel nem számítok különcnek a hívők között. Azonban van egy hatalmas különbség a Krisztusban nem hívő és köztünk hívő emberek között. Ők gyakran csak annyit látnak, hogy az életet, ami mindössze maximum néhány évtized, egy kellemes, fejlődő világ helyett egy rémes, szenvedésekkel tele helyen lehet csak élni, folyamatosan félve attól, hogy a halál bármikor bekövetkezhet. Ez pedig egy rettenetes és reménytelen kilátás.

Hívőként azonban ez teljesen más. Persze, mi is ebben a világban élünk és minket sem kerülnek el ezek a nehéz dolgok. Az elmúlt időszakban én magam is megéltem nagy bizonytalanságot és félelmet, mind a Covid, mind az ukrán helyzet kapcsán. Ez pedig a háború első két hetében volt a legintenzívebb. Nehéz azt feldolgozni, hogy egy olyan országban csapódnak be rendszeresen rakéták, bombák, ahol családtagjaim, rokonaim, személyes ismerőseim élnek, még ha eddig az ő területüket ez el is kerülte. Látom a nyomorúságot, szenvedést és ezt nehéz feldolgozni. Azonban tudom, hogy ez nem egy olyan dolog, ami meglepetést kell, hogy okozzon a számomra, vagy bármelyikünk számára, akik valamilyen szinten ismerjük Istent és az Ő Igéjét.

Tudom, hogy jelenleg nem valósulhat meg az a tökéletes élet, amire a világ vágyik. Mégpedig azért nem, mert a világ ezt Isten nélkül képzeli el. Minden szenvedés forrása a Tőle való elszakadásunk eredménye. De azt is tudom, hogy lesz egy gyökeres változás. Tudom, hogy Krisztus visszajön, tudom, hogy minden újjá lesz teremtve. A kérdés csak az, hogy mikor?

A Bibliában találunk leírást az utolsó idők jellemzőiről, de konkrét időpontokról nem (bár időszakokról van szó). Ebben a bizonyságtételben nem az a célom, hogy az utolsó időkről szóló tanítások értelmezésével foglalkozzak, de az biztos, hogy látunk megvalósulni olyan eseményeket, amikről Jézus is beszélt a visszajövetelét megelőző idők kapcsán. Nem tudom mikor jön Ő vissza, mikor támadunk fel, vagy ragadtatunk el, mikor valósul meg Krisztus ezeréves földi uralma, vagy a Jelenések 21-ben lévő gyönyörű ígéret: „Íme Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. A trónon ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent” (3b–5a versek). Abban viszont biztos vagyok, hogy mindez megtörténik, és ez nekem hatalmas erőt ad.

Olyan ember vagyok, akinek nagy szenvedést okoz úgy végezni valamit, hogy nem látom a célt, ami értelmet ad a folyamatnak. Itt viszont látom ezt. Látom a célt, amihez a folyamat, ami által eljutunk sokszor nehéz. A cél azonban olyan értékes és gyönyörűséges, hogy a keserű részekben is vigasztalást, erőt és motivációt kapok belőle.

Egy másik nagyon fontos eleme annak, hogy a nyomorúságban is örömmel várjam az Urat az a személy, akit Ő küldött hozzánk, a Szentlélek. Az Ő pártfogása nélkül nem lennék képes rövid ideig sem kitartani a világítás folyamatában. Számos alkalommal tapasztaltam már meg az Ő megújítását, az erőt, amit olyan helyzetekben kaptam, amiben nagyon kevésnek éreztem magam. Olyan jó megtapasztalni Krisztus minden értelmet meghaladó békességét néha, amikor a körülmények alapján semmi okom nem lenne a békességre. Ez pedig egy nagyon jó eszköz arra, hogy bemutassuk az Urat. Mi lenne a legideálisabb környezet bemutatni az Úr Jézus Krisztus személyét az embereknek, mint az, ami hasonlóságot mutat azzal a környezettel, amiben Ő élt földi élete során? Mi lehetne jobb lehetőség bemutatni a bűneinkért szenvedő Szolgát, mint az, ha olyan békességgel és alázattal éljük meg a saját szenvedéseinket, mint ahogyan Ő viselte az övét, amit értünk kellett hordoznia? Persze képtelen vagyok ezt olyan mértékben tenni, mint ő tette. Messze vagyok ettől. Valahogyan azonban mégis azt látom, hogy az Úr használ minket hívőket ez által is.

Egy nagyon kedves emlékem, amikor évekkel ezelőtt az egyik akkori felettesem elmondta, hogy bár ő nem tudja, hogy vajon tényleg igaz-e az evangélium, de irigyel engem és a másik hívő kollégámat a hitünk miatt. A hit, a „vakmerő” bizalom bizony elgondolkodtatja az embereket, hogy vajon mi lehet ennek az alapja. A jelenlegi ijesztő helyzet pedig sok embert gondolkodóba ejt arról, hogy vajon találhatnak-e bárhol biztonságot, örömöt, vigasztalást. Mi pedig tudjuk, hogy ezt kinél találhatják meg.

Sokan felteszik most a kérdést akár hangosan, akár magukban, hogy Isten miért engedi meg ezt? Milyen Isten az, aki ilyet megenged? Ezek a kérdések pedig elképesztő jó kiindulópontjai lehetnek az Ő bemutatásának. Mindez a legjobb szemléltetése a bűn súlyának és következményének, a megváltásra szorultságunknak, az Isten igazságának, szentségének, a kegyelem jelentésének, a szeretetének. Jézus jelenben megnyilvánuló erejére, irgalmára és kegyelmére semmi sem szolgáltat nagyobb bizonyítékot, mint a bűn hatalmában lévő, Istentől elválasztott életek megszabadulása, az Atya szeretetének a megtapasztalása, ami a legnehezebb élethelyzetek között is egy felfoghatatlan és leírhatatlan értelmet ad az életünknek. A szeretet a legértékesebb erőforrás. Az ember talán legnagyobb szükséglete, nem véletlenül. Isten képmására lettünk teremtve, aki SZERETET (1Jn 4,8). Mi által érthetjük meg igazán ezt az állítást? Azáltal, ahogyan Ő ezt megmutatta. „Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk” (Rm 5,8).

Ez a nehéz helyzet, amit látunk a világban, Ukrajnában vagy az onnan elmenekülő emberek életében, akiknek egy részével személyesen is találkozom, nyomatékos figyelmeztetést jelent a számomra arra, hogy mennyire fontos az, hogy mire használom fel az életemet. Azt látom, hogy a modern világban most felkavarodik az álló víz, ami által, talán egy olyan időszakba lépünk, ami az emberhalászatra is egy újfajta környezetet teremt. Hívőként pedig ezt nem nézhetjük karba tett kézzel. Nem halogathatjuk a Krisztusról való bizonyságtételt. Nem tudjuk, meddig van rá lehetőségünk. Akár a jelenlegi értelemben vett világnak a vége, akár a saját vagy a másik ember földi életének a vége lezárhatja a lehetőségét ennek. Márpedig bármilyen szenvedéseket éljen is meg valaki, semmi nem nyújthat a számára értékesebb segítséget, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus. Tegyünk bizonyságot róla a szánkkal, a szeretetünkkel, az Isten által megengedett nehézségek alázattal való megélésével! Hódoljunk Neki akkor is, ha az életnek nem a kényelmes részét éljük meg. Hiszen Ő mindenek fölött való Úr minden körülmény között. Legyen övé a dicsőség örökkön-örökké!!!

Gőczi János