Az én Megváltóm él!

Mit jelent számomra, hogy Jézus Krisztus él? Elsősorban azt, hogy az én Megváltóm él. Furcsa dolog, hogy a keresztény tanítást rendszerbe foglaló szakkönyvek nagyon keveset beszélnek a feltámadás jelentőségéről. Természetesen a keresztről, a megfeszítettről sok mondanivalónk van. A feltámadás mégis kulcskérdés. A feltámadásnak az emberiség sorsát eldöntő jelentősége van, sőt, a világmindenség sorsát eldöntő jelentősége van.

Jézus Krisztus feltámadása azt jelenti, hogy Ő megbízható, igaz. Halála előtt olyat állított, ami egészen elképesztő volt: hogy a harmadik napon majd feltámad. Erre ember nem képes. Erre egy tébolyult végképp nem képes, de még egy igen bölcs ember sem. Erre csak az képes, aki a természet felett áll, aki természetfeletti. Mivel feltámadt, bizonyította, hogy mindaz, amit magáról tanított: hogy Ő egy az Atyával, hogy van hatalma bűnöket megbocsátani, hogy a mennyből jött, stb. mind-mind igaz. Mert Őt valóban az Atya küldte és valóban feltámasztotta Őt. Emiatt tudhatom, hogy minden tanítása megbízható, minden érvelése megbízható, minden szava igaz volt. Ezen a ponton tehát el lehetne mondani minden tanítását, intését, példázatát. Mind-mind a feltámadása nyomán nyer igazi jelentőséget, mert ha nem támadt volna fel, akkor minden korábbi szava megkérdőjelezhető lenne. Sokat lehet filozofálni Istenről, kereszténységről, Jézusról, de ha Ő feltámadt, akkor a sok bölcselkedés hirtelen együgyűségnek tűnik, a hosszú okfejtések pedig üres fecsegéssé válnak, ahogy ezt Pál apostol kifejti az 1Korinthus első fejezetében. El kell némulnunk, mert egy messze felettünk álló hatalommal, egy örökkévalósággal rendelkező és ebből következően egy felettünk álló bölcsességgel rendelkező személy szólt.

Jézus Krisztus feltámadása azt is jelenti, hogy Ő él. A jelenések könyvéből tudjuk róla, hogy a mennyben van, hogy János apostol valóban találkozott vele. Tudjuk, hogy eljutnak hozzá az imádságaink, hogy ismeri a gyülekezetek aktuális állapotát, van véleménye róla.

Tudjuk, hogy érzelmileg reagál, együtt érez velünk, amikor a gyarlóságaink miatt kesergünk. Tudjuk, hogy amikor kegyelemért könyörgünk, akkor nem valami olyasmit teszünk, mint amikor hitelkártyával fizetünk, nem valami személytelen dologról van szó. Nem varázsszóra kapunk kegyelmet, pusztán azért, amit Krisztus régen tett, hanem valóságosan, ott és akkor kapunk kegyelmet, Tőle személyesen, amikor kérjük azt (Zsid 4,15-16).

Jézus Krisztus feltámadása azt is jelenti, hogy övé minden hatalom, a hatalom minden formája neki adatott. Jézus Krisztus a hadvezérünk, a törvényadónk, az uralkodónk és az ítélőbírónk és Ő a birtokosa a földnek, amelyen élünk. A bűn és a halál ellenni harcban Ő a hadvezérünk. Ő győzött. Nekünk esélyünk sem volt, önmagunkban soha nem is lenne, de Ő győzött, mert feltámadt. Ő győzött, mert tökéletes volt, bűntelen és engedelmes. Ő győzött és ezért el tudta küldeni a Szentlelket, hogy a tőle kapott erővel mi is győzzünk a bűn felett (Rm 7,21–8,13). Egy napon pedig legyőz minden lázadást és minden gonoszt, amikor eljön, hogy uralkodjon a Földön (Jel 19,11–20,6).

Jézus Krisztus a törvényadónk. Nem eltörölte a törvényt, hanem kifejtette annak teljes mélységét, sőt, még feljebb emelte a „lécet”. Nem a levegőbe beszélt, nem csak azért szólt, hogy a bűneinkre rávilágítson, hanem azért, hogy megtegyük azt, amit tanított, hogy „legyünk tökéletesek”, mint ahogyan a mennyei Atyánk is tökéletes (Mt 5,17-48).

Jézus Krisztus az uralkodónk. Ő az életünk Ura, mi az Ő szolgái vagyunk. Rendelkezik felettünk. Azért halt meg és azért támadt fel, hogy uralkodjon rajtunk (Rm 14,9). Jézus Krisztus nem csak egy személy a történelemben, akinek vagy követjük a tanítását vagy nem. Ő a jelenben hív bennünket, hitre és engedelmességre (Rm 1,5). Nemcsak régen szólt, hanem ma, most is szól hozzánk és igencsak bölcstelen dolog figyelmen kívül hagyni ezt. A Zsidókhoz írt levél írója figyelmeztet, hogy régen is voltak, akik figyelmen kívül hagyták, de ők elvesztek és ugyanez vár ránk is, ha nem hallgatunk rá (Zsid 3,7–4,11).

Jézus Krisztus az ítélőbírónk. A mai kor következménye, hogy nagyon könnyen számtalan valódi bírósági meghallgatást láthatunk. Számomra van egy különleges légköre annak, amikor egy bíró kérdezi a vádlottat. Egy ember is tud húsbavágó kérdéseket feltenni. De ugyanilyen különös élmény egy ítélethirdetést hallgatni. Egyes estekben sok-sok magyarázkodás, mellébeszélés, évekig tartó tagadás után elhangzik a bíró ítélete és az indoklásban kifejti, hogy mit követett el a vétkes és alátámasztja a megállapításait, eloszlatva a kételyeket a bűnösséggel kapcsolatban. Mennyivel mélyebben ismer bennünket Jézus Krisztus, mint egy világi bíró képes megismerni egy vádlottat? Mennyivel pontosabb, igazabb, helyénvalóbb lesz az Ő ítélete? Neki kell majd számot adnunk és semmit sem fogunk tudni elrejteni előle. Milyen jó azoknak, akik már most sem rejtegetnek semmit előle, hanem mindent bevallanak, mindent átbeszélnek Vele, mindenre bocsánatot kapnak Tőle, Aki már most elérhető, Akivel már most meg lehet békülni.

Jézus Krisztus a birtokosa a földnek, amelyen élünk. Övé lett minden hatalom a mennyben és a Földön. Ennek nem csak a mostani világkorszakra nézve van jelentősége. Jelentősége van abból a szempontból, hogy hogyan élünk a természeti erőforrásokkal és mit teszünk a természet kincseivel. De jelentősége van amiatt is, mert Ő, aki minden felett áll, ezt a Földet újjáteremti majd és a mennyei Jeruzsálemet lehozza az újjáteremtett földre. Ez lesz a közös életterünk Vele, örökké. Ekkor fogjuk igazán megtapasztalni Őt, ekkor fogjuk teljes mértékben átélni a jelenlétét és azt, hogy Ő a mi Istenünk. Ekkor fogjuk meglátni a dicsőségét is teljes mértékben. Lenyűgöző lesz, ebben biztos vagyok.

Ezen a húsvéton legyen az imádságunk az, hogy megtapasztaljuk a feltámadt Krisztussal való kapcsolatot. Nyíljon meg a szemünk és a szívünk azokra a területekre is, amiket eddig figyelmen kívül hagytunk!

Horváth Ádám