A történet több mint két évvel ezelőtt kezdődött, még a koronavírus-járvány kitörése előtt…

Akkoriban egyre több hírt kaptunk egy egyházon belül megalakult csoportról, a Barnabás Csoport Alapítványról, amelynek deklarált célja, hogy „szolgálja és erősítse a gyülekezeteket a jelenlegi és a leendő vezetők támogatása és képzése által. Az a vágyunk, hogy munkánk gyümölcse gyülekezetek növekedése, megújulása és új gyülekezetek születése legyen. … Szolgálatunk fontos része, hogy gyülekezeti vezetők mellé állva segítsük őket abban, hogy elhívásukat betöltsék Isten dicsőségére. A bibliai Barnabás példája és nevének jelentése ihlette a „Barnabás Csoport” nevet.” Nagyon pozitív beszámolókat hallottunk szomszédos gyülekezetek részéről, ahol a Barnabás Csoport munkatársai imádságos elvonulást tartottak az elöljárók számára. A 2020 tavaszára megbeszélt időpontunk a pandémia első hulláma miatt meghiúsult, és aztán a meg-megújuló hullámok miatt két évig szóba sem jöhetett a találkozó.

Idén tavasszal – látva a COVID-járvány szelidülését –, az Elöljáróság csendes hétvégén vett részt Balatonszárszón, a Soli Deo Gloria református konferenciaközpontban. A május 13–15-ig tartó imádságos elvonulásunkat a Barnabás Csoport két munkatársa, Heizer Tamás lelkipásztor és Szabados Zoltán testvérek vezették. A képzés legfőbb célja az volt, hogy életiránytűt adjanak a vezetőknek, s hogy felismerve elhívásunkat, ez elhívás által vezérelt legyen az életünk és szolgálatunk. Igei mottónk ez volt: „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az ÚR irányítja járását.” (Péld 16,9). – A két „Barnabással” együtt 12-en voltunk a „felházban”!

A péntek reggeltől vasárnap délutánig tartó rendezvényen (amely a tréning, a műhely és a lelkigyakorlat ötvözeteként jellemezhető) első lépésként azt tisztáztuk magunkban és egymás előtt is, hogy Honnan jöttünk? A bibliai József életének áttekintése után önismeretünk javítása érdekében mindenki elkészítette a Személyes térképét életének idővonala segítségével, amely a legfontosabb eseményeket és dátumokat tartalmazta, valamint Istennel való kapcsolatunk hullámvonalát. Nagy utazásunk pozitív és negatív állomásait őszintén elmondtuk egymásnak, s ezek a vallomások szinte minden esetben megrendítőek voltak, s elmondhatom, hogy ez alatt a néhány óra alatt jobban megismertem elöljáró társaimat (és ők is engem), mint az elmúlt sok év alatt! Ugyanakkor a nagyon különböző életútakon keresztül rácsodálkozhattunk Mennyei Atyánk kegyelmére és gondviselő szeretetére.

A második lépés annak megállapítása volt, hogy Hol vagyok most? Kivé formálódtam? Ehhez nagy segítséget nyújtott az MBTI személyiségmodell tesztjének kitöltése, amelynek nyomán képet kaptunk preferenciáinkról az energia, az észlelés, a megítélés és az életstílus vonatkozásában. A Gardner-féle teszt arra világított rá, hogy Miben vagyok jó? Vagyis milyen tálentumokat kaptam? A kérdésekre adott válaszok alapján leszűrt százalékos értékek megmutatják, hogy a hétféle intelligencia (Nyelvi/verbális, Logikai/matematikai, Zenei/ritmusos, Mozgásos, kinesztétikus, Térbeli/vizuális, Interperszonális (társas) és Intraperszonális (személyen belüli) közül melyekben vagyunk erősebbek, mert ezeket érdemes fejleszteni. Végül azt a kérdést tettük fel magunknak, hogy Milyen kegyelmi ajándékot (karizmát) kaptam a szolgálathoz? Megvizsgáltuk lelki ajándékainkat és elhívásunkat. Ismét bebizonyosodott, hogy sokfélék vagyunk, de a Szentlélek Isten mégis egy test tagjaivá tett minket, hogy a mi fejünk, Krisztus tervét valósítsuk meg a gyülekezetben. Ezt a Belbin-féle teszt kitöltésével is felmérhettük, amely arra a kérdésre adott választ, hogy Mit tudok hozzátenni egy csapat eredményességéhez? Preferenciáink eldöntik, hogy a team-ben betöltött szerepünkkel hogyan járulunk hozzá a csapat (az Elöljáróság) sikeres működéséhez. Akkor működhet egészségesen egy csapat, ha abban nemcsak Vezetői szerepet betöltők, hanem Problémamegoldó és Támogató szerepet betöltő emberek is vannak, és jól kiegészítik egymást.

Életünk során a társadalomban betöltött státuszunk szerint különböző szerepeket töltünk be (a családban gyermek, férj, édesapa és testvér vagyok, a munkahelyen főnök vagy beosztott, a beosztottak között kolléga, a gyülekezetben Krisztus testének tagja, esetleg avatott elöljáró, egy szolgáló csoport vezetője, és valaki számára lehetek barát). Ezzel kapcsolatban úgy tettük fel a kérdést, hogy „Miben kell helytállnom?” A számbavétel után pontozással fejeztük ki, hogy mennyire vagyunk elégedettek a szerepeinkkel.

A következőkben azt vizsgáltuk meg, hogy „Milyen értékrendet követek?” A személyes, a kapcsolati és munka/szolgálati alapértékek határozzák meg a jellemet, amelyet elhívásunk szilárdít meg. Idevonatkozó mottó: „Az életben a legfontosabb eldönteni azt, hogy mi a legfontosabb.” (Ken Blanchard). A nemes jellem önmagában még nem elég a sikerhez: szükség van a világos cél meghatározására, a megfelelő eszköz kiválasztására és a kitartó munkára. Értékrendünk életünk során változhat, mégpedig úgy, hogy vannak állandó értékeink, és vannak csereszabatos értékeink körülményeink változásának megfelelően. Egy ember életét általában 3–5 érték befolyásolja egy adott időszakban. Figyelnünk kell arra, hogy az idealizált énkép részeként számon tartott értékek nem valósak. Ezeken a nem valós értékeken azért érdemes elgondolkodnunk, mert könnyen csúszhatunk képmutatásba ezen a területen.

Végül a „Hová tartok?” kérdésre kerestük a választ. A korábbi kérdésekre adott válaszok segítettek nekünk személyes küldetésünk megfogalmazásában. Egy világosan megfogalmazott személyes küldetésnyilatkozat vezetőként segít átlátni a „nagy képet”. Ez legalább négy olyan tényezőre van hatással, amelyek az életünk szinte minden területét meghatározzák: iránymutatás, bölcsesség, biztonság és erő. Mindezek alapján kirajzolódik Istentől kapott rendeltetésünk. Nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy elhívásunknak és küldetésünknek két síkja van. A Márk 3,13–15 szerint Jézus ezt a két szintet tartotta szem előtt, amikor elhívta a 12 tanítványt: kiválasztotta őket arra, hogy…

  1. Vele legyenek = közösség – személyes formálódás Jézus jelenlétében;
  2. Elküldje őket = szolgálat – részvétel Jézus munkájában.

Személyes küldetésnyilatkozatunkat ennek tudatában igyekeztünk megfogalmazni, álmainkat és vágyainkat ennek rendeljük alá.

Ismét megfogalmaztuk azt a vágyunkat, hogy szeretnénk az élettel betelve jól befejezni az életünket, mint pl. Izsák (1Móz 35,29). A 90. zsoltár szerint „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő…” Ebből a tényből kiindulva – és a 70-es vagy 80-as határkövet választva – időutazásra indultunk az udvaron. A 2022-es táblácskát kétévenként követték újabb táblák. Mindegyiknél megálltunk és elcsendesedve, imádkozva gondoltuk végig, hogy milyen események (jók és rosszak) következhetnek egyéni, családi és gyülekezeti életünkben. Különös érzés fogott el mindannyiunkat, amikor e földi létből való távozásunk (vélt) dátumánál álltunk meg. Végül bevárva egymást, beszámoltunk azokról a gondolatokról és érzésekről, amelyek az egyes stációknál eltöltöttek minket. Közülünk sokan most szembesültek igazán a halál gondolatával, és megindultan, könnyes szemmel beszéltek közeli szeretteik várható haláláról. Saját halálunkat illetően egyet értettünk abban, hogy nem az a fontos, hogy minél hosszabb ideig éljünk, hanem hogy a kiszabott időnket tartalmasan, az Úr Jézust követve, Őt szolgálva éljük le.

„Hogyan érem el?” – Végiggondoljuk, hogy mire lesz szükségünk ahhoz, hogy az életünkkel kapcsolatos látásunk valóra váljon. Erre a lépésre egy külön elöljárósági alkalmat szánunk, a tervek szerint június 10-én.

A három nap során sokat tanultunk, rengeteg áldást nyertünk a Barnabás Csoport vezetése alatt. S hogy el ne felejtsük, hogy a magyar tenger mellett vagyunk, szombat este vacsora után lesétáltunk a Balaton partjára s a lemenő nap fényében készítettünk néhány csoportképet…

Kolozs Nagy János