Testvéri beszámolók az elmúlt fókusz-időszakról – Jézus jelleme –, és a házicsoportokban kapott áldásokról.
Egy különleges házicsoportos alkalomról
Öt alkalommal a házicsoportos imaórákon az Úr Jézus jellemét és gondolkodásmódját tanulmányoztuk. A témazáró alkalom vezetésére engem kértek fel, és én vonakodva ugyan, de azért elvállaltam. Imádkozva igyekeztem felkészülni. Az időpont végül pont az én 70. születésnapomra esett. Szokás szerint ez az imaóra is kötetlen beszélgetéssel kezdődött, és amikor elkezdtem volna az imaóra megtartását, félbeszakítottak, mert Nagy János testvér születésnapom alkalmából felköszöntött a 70. Zsoltár 5-6 versével: „Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Isten! De én elesett és szegény vagyok, siess hozzám, Istenem! Te vagy segítségem és megmentőm, URam, ne késlekedj!”
Ezután János kedves felesége, Zsuzsa pedig egy általa készített szép tortát tett elénk. Megmondom őszintén nagyon meglepett ez a kedvesség, mert nem számítottam rá. Miután elfogyasztottuk a finom tortát, imádkoztunk, és elkezdődött az imaóra. Az 1Kor 2,11-16 igét tanulmányoztuk. Gulyás Jenő testvér hozzászólásában röviden és nagyon jól, érthetően elemezte az felolvasott igét. Utána megbeszéltük a kérdéseket. Majd néhány testvérnő elmondta az egyéni problémáját, és kérték, hogy imádkozzunk értük. Végül egyenként imádkoztunk, és ezzel befejeződött az imaóra.
Számomra nagyon áldásos volt, és azt tanulságot vontam le az egész sorozatból, hogy törekednem kell, és ehhez erőt kell kérni az Úrtól, hogy a jellemem, és a gondolkodásmódom mind jobban hasonlítson az Úr Jézuséhoz. Mint ahogy mindegyik imaóra is, de ez azért volt számomra különleges, mert egyrészt 70 éves lettem, ez egy mérföldkő az életemben, és ráadásként ezt a napot bearanyozta a testvérek figyelmessége, és szeretete, melyet hálásan köszönök. Távozóban egy testvérnőtől még kaptam egy kis ajándékot is, amit szintén köszönök.
Az a tapasztalatom hogy érdemes tovább folytatni ezt a házicsoportos imaórát, mert azon kívül, hogy jobban megismerjük egymást, még sok áldásban is van részünk. Buzdítom azokat a testvéreket, vagy érdeklődőket, akik még nem tagjai egy házicsoportnak sem, jelentkezzenek valamelyik csoportba, vagy alakítsanak újabb csoportokat.
Kiskőrösi József
Zarándokének. Dávidé. Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.
Félelem és bizalom
Az imaházban 2020 nyarán voltam először (ez egy csütörtök délután volt). Abban az időben minden összejött az életemben, Covid miatti bizonytalanság, súlyosbodó tüdőasztmám, magánéleti krízisek, belefáradtam a munkámba, az unalmas hétköznapokba, az életembe. Vasárnaponként elmegyek istentiszteletre, hallgatom az igét, formál Isten, amit természetesen nem könnyen élek meg – de hiszem, hogy Isten nem mondott le rólam, és segít megújulni, megváltozni.
Tarsoly Eszterrel és Csabával Dömösön találkoztam először, beszélgettem velük, szimpatikus családnak találtam őket, így nem volt kérdés, hogy házicsoportba hozzájuk jelentkezek. A házicsoportban négy alkalommal tudtam részt venni. Vegyes érzésekkel mentem, izgultam, kissé szorongtam, mert többekkel még soha nem beszélgettem. Már az első alkalom után úgy éreztem, hogy feleslegesen féltem. Nagy szeretettel fogadtak, és mindenki, aki ott volt őszinte érdeklődéssel figyelte a másik embert. Volt idő megosztani az örömeinket, nehézségeinket, őszintén beszélni a mindennapi problémákról is. Számomra ez sokat jelentett, mert éreztem, hogy engem is elfogadnak, bátorítanak. Úgy tapasztaltam, hogy a házicsoportban a testvérek közelebb kerülnek egymáshoz, jobban megismerjük egymást, mindenki szóhoz jutott, elmondta a véleményét, és bizalmasan megoszthattuk egymással azt, ami foglalkoztat bennünket. Imapárok alakultak, nekem Annina és Csabi volt az imatársam. Jó volt egymásért imádkozni, erőt és reménységet adott. Nagyon tetszett, hogy a közös találkozások időpontját, mindenki elfoglaltságát, munkáját figyelembe véve tűztük ki, hogy senki ne hiányozzon J.
Remélem, a házicsoportunk, a rendszeres találkozások a jövőben is megmaradnak.
Orosz Ilona
Szeretetközösség
Számomra hasznos volt a tanfolyam, sokat tanultunk, akik részt vehettünk a képzésen. Tanítást hallhattunk arról, amit talán eddig nem tudhattunk. Természetesen minden házicsoport más, ha az összetételt megvizsgáljuk.
Ezt a próbának felfogható 5 alkalom, ami a vasárnapi igehirdetésekre épült, jónak találtuk, más-más megfogalmazásban került elő. Voltak témák, amikről több mondanivalónk volt, jó volt, amikor kérdések merültek fel. A beszélgetést az is befolyásolta, hogy kik voltak jelen. A megadott téma, esetleg témák segítettek jobban mederben tartani a beszélgetést, jobb volt az időbeosztásunk. Az imádkozás módja is változott. Próbáljuk egymást figyelmeztetni, hogy az imák is lényegre törők legyenek, magamat is beleértve. Nem kell megmagyarázni az Úrnak, amit Ő úgyis tud, és érti, hogy mire van szükségünk, és ismeri a részleteket is, amit mi nem látunk. Szerettük volna régebben is, hogy minden alkalomra hozzon valaki egy igerészt, ami őt megragadta, de ez valahol elakadt.
Úgy gondoljuk, hogyha ismert a téma, a jelenlévők bekapcsolódnak a megkezdett beszélgetésbe, lehet kérdéseket is feltenni. Nem kell félni, hogy esetleg vannak hiányosságaink, nem kell bibliatudósnak lennünk, de meg kell tanulnunk elmélkedni az Igén. Ez nagyon hasznos és fontos lehet, hogy elérjük azt, hogy megnyíljon előttünk olyan kincs, amit eddig nem vetünk észre, és ha ezt megosztjuk egymással, növekedhetünk általa. A házicsoport segít abban, hogy épüljünk egymás hite által, és igyekeznünk kell, hogy a csoport egy szeretetközösség legyen!
Lukács Edit
„Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek; Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek igéje által, amely él és megmarad örökké. Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull: De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, amely néktek hirdettetett.” (1Pt 1, 22-25)