Miért nyitunk újra – miért csak most nyitunk újra?

Örülünk, hogy a járványveszély intenzív szakaszában is gyülekezet tudtunk maradni: beszélgethettünk egymással, igehirdetéseket, énekeket és bizonyságokat hallgathattunk egymástól. Mégis egyértelmű, hogy a testvéri szeretetközösséget élőben sokkal jobban meg tudjuk élni: a gyülekezet természetes állapota az, amikor össze tudunk gyűlni. Nehéz kérdés, hogy ezt mikor tehetjük meg, hiszen mást mond az óvatosságunk és mást mond a szívünk.

Egyfelől tudjuk, hogy a koronavírus nem tűnt el, csak visszaszorult. Továbbra is vannak azonban fertőzött emberek körülöttünk, továbbra is igaz, hogy sokuk ezt nem is tudja magáról, így könnyen megfertőzhet másokat is. Egy istentisztelet pedig sok szempontból kiemelt járványügyi kockázatot jelent: sokan vagyunk viszonylag kis helyen összezárva, viszonylag hosszú ideig – és amikor éneklünk vagy imádkozunk, sokszorosára nő a vírusterjedés valószínűsége. Ráadásul a gyülekezetünk egy nagyvárosban működik, ahol mindig nagyobb eséllyel találkozhatunk fertőzött emberekkel, tagjaink és látogatóink pedig Budapest és környéke legváltozatosabb pontjairól járnak az imaházunkba. Így sokkal nagyobb esélyünk van járványgóccá válni, mint egy falusi gyülekezetnek, aminek helyben élnek a tagjai.

Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a járványveszély igazi ugyan, a megbetegedések valószínűsége mégis alacsony. Ezért merünk egyáltalán újranyitni: olyannyira lecsökkent már a fertőzések száma Magyarországon és így Budapesten is, hogy bízhatunk benne, kellő óvintézkedésekkel minimálisra csökkenthetjük az esélyét, hogy bárki is megbetegedjen nálunk egy istentiszteleten. Ezek az óvintézkedések persze sok lemondást és kompromisszumkészséget követelnek meg: maszkot kell hordanunk, nem énekelhetünk, sőt az imaházat is csak a szokásosnál jóval kisebb kapacitással tudjuk használni.

E hátrányokat kompenzálnánk azzal, hogy minden negyedik alkalommal az imaház helyett egy – még nem kiválasztott – szabadtéri helyszínen tartanánk istentisztelet, létszámkorlát és kötelező maszkviselés nélkül, ellenben a közös éneklés lehetőségével.

Mit teszünk a felelős védekezésért?

Tudván, hogy a zárt téren tartott istentiszteletek nem tartoznak a legkisebb járványrizikójú események közé, igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni azért, hogy minimálisra szorítsuk a fertőzésveszélyt. Ennek részeként erősen korlátozzuk a férőhelyek számát, minden második sort lezárva és mindenki mellett két helyet üresen tartva (kivéve az egy háztartásban élőket), így biztosítva, hogy az istentisztelet egésze során biztosítható legyen a másfél méteres távolság tartása egymás között.

A szokásos takarításon felül minden olyan felületet sűrűn fertőtlenítünk, amelyek veszélyforrást jelenthetnek – a korlátokat, a karfákat, a mosdók ajtóit, magukat a mosdókat és így tovább. Fertőtlenítőszereket és ‑eszközöket helyezünk ki a bejárathoz és a mosdókba, biztosítjuk a meleg vizes kézmosás lehetőségét, nyitott állapotban rögzítünk minden olyan ajtót és ablakot, ahol ez lehetséges, ebből következően a klímaberendezést viszont nem használjuk.

Mit kérünk attól, aki eljön?

  • Ha 65 évnél idősebb vagy, kérünk, lehetőség szerint inkább maradj otthon és az online közvetítésen kövesd az istentiszteletet!
  • Kérünk, csak az orrod és szád egyaránt fedő, archoz simuló maszkban gyere be az imaházba és azt végig tartsd is magadon. Ha nincs maszkod, szívesen adunk!
  • Kérünk, érkezés után fertőtlenítsd a kezed! Az imaházban kihelyezünk kézfertőtlenítőt ehhez.
  • A távolságtartás biztosítása érdekében a székek egy részét elkerítjük. Kérünk, érkezéskor a helyfoglalás során kövesd a szervező testvérek útmutatását!
  • Kérünk, tartózkodj a testi érintkezéstől és az imaházon belül mindenkitől tarts legalább másfél méter távolságot – kivéve azokat, akikkel egy háztartásban élsz.
  • A szervező testvérek kéréseit és jelzéseit, kérünk, fogadd szeretettel és megértéssel!
  • Ha rosszul érzed magad, ha beteg vagy, kérünk, mindenképp maradj otthon – szólj és imádkozunk érted!