A baptizmus rövid története
"Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből. Amiket hallottunk és tudunk, és amiket atyáink beszéltek nékünk. Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, amelyeket cselekedett."
(Zsolt. 78:2-4.)
Az anabaptizmus
Az egyháztörténet igazolja, hogy a keresztyénség kétezer éves története alatt - az apostoli kortól napjainkig - mindig voltak olyan evangéliumi csoportok, amelyek a baptisták által ma is vallott legfőbb bibliai igazságokat hirdették és gyakorolták.
A mai baptizmus tanÃtását és gyakorlatát a reformáció korában keletkezett anabaptista mozgalmak közelÃtették meg a legjobban. Ezek az evangéliumi irányzatok egymástól függetlenül több helyen, a Biblia tanulmányozása alapján jöttek létre, néhol egyszerű közemberek, másutt nagy felkészültségű tudósok által. Grebel Konrád (1498-1526), Mantz Félix (1498-1527) és Blaurock György ( 1529) Svájcban 1523-ban anabaptista gyülekezetet szervezett. Sattler Mihály pedig 1527-ben megfogalmazta a "Svájci Testvérek" hitvallását az ún. Schleitheimi Hitvallást. Az ebben lefektetett hitelveket minden jelentÅ‘sebb anabaptista gyülekezet magáénak vallotta. Németországban Münzer Tamás (1490-1525) hatására különösen sokan csatlakoztak a társadalmi átalakulást követÅ‘ irányzathoz. Hollandiában Menno Simon (1496-1561), Ausztriában Hubmayer Baltazár (1481-1528) nevéhez fűzÅ‘dik az anabaptizmus térhódÃtása. Hubmayer Baltazár az anabaptisták tanÃtásait a következÅ‘ tételekben foglalta össze: Krisztus, - Ige, - Hit, - Bizonyságtétel, - BemerÃtés - Gyülekezet. Huter Jakab ( 1536) követÅ‘i nemcsak gyülekezeteket, hanem gazdasági, termelÅ‘ és értékesÃtÅ‘ (ún. habán) közösségeket hoztak létre.
Az anabaptista igehirdetÅ‘k sorsközösséget vállaltak az elnyomott szegény néppel, s ezért "tanaik a reformáció legforrongóbb éveiben a reformátorokéval vetekedÅ‘, hallatlan népszerűségre tettek szert, kivált a rengeteg lelki válság és gazdasági nyomorúság közt hányódó kispolgári s kisebb részben paraszti körökben; voltak évek, mikor kérdésnek lehetett tekinteni, vajon nem anabaptista értelemben reformálódik-e egész Közép-Európa, fÅ‘képpen a német birodalom, Svájc és Ausztria. Már csak ezért is természetes, hogy az anabaptisták nemcsak a régi egyház, de a reformátori fÅ‘irányok hÃveinél sem számÃthattak kÃméletre. Ez utóbbiak, az Å‘ket támogató állami hatóságok segÃtségével, itt-ott még túl is tettek amazokon az anabaptisták kegyetlen üldözésében, s a középkori felfogás szerint fegyverrel való irtásában. Az anabaptisták legszebb evangéliumi vonása viszont az a csöndes, alázatos béketűrés volt, amellyel irtózatos üldöztetésük keresztjét hordozták, szemüket az eljövendÅ‘ Messiás-ország dicsÅ‘ségére függesztve." (Révész Imre: A reformáció. Budapest, 1932. 64-65.)
Az anabaptista tanÃtás sok követÅ‘re talált Magyarországon is. Közülük csak a legjelentÅ‘sebbeket emlÃtjük. Schröter Kristóf 1523-tól tevékenykedett az északi vármegyékben, majd Fischer András kezdett térÃtÅ‘ munkát szintén ezen a vidéken. Az anabaptisták üldözése Magyarországon is megkezdÅ‘dött. 1540-ben Fischer vértanúhalált halt, az 1548-as pozsonyi országgyűlés pedig törvényt hozott az anabaptisták ellen.
Erdélyben Bethlen Gábor telepÃtette le a Morvaországból érkezÅ‘ anabaptistákat (habánokat), és 1621-22-ben kiváltságlevéllel nekik adományozta Alvinc községet. A habánok a törvényesen biztosÃtott szabadságot élvezve, felvirágoztatták Erdély iparát és kereskedelmét. A Kárpát-medencében élÅ‘ anabaptistáknak nagy tekintélyű orvosaik, gyógyszerészeik és tanáraik voltak. KésÅ‘bb, Ferdinánd uralkodása alatt, majd Mária Terézia idejében megint tűzzel-vassal üldözték Å‘ket. Egy részüket erÅ‘szakkal visszatérÃtették a római egyházba, a maradék pedig külországba menekült.
Az anabaptisták nemcsak lelki, hanem társadalmi vonatkozásban is messze megelÅ‘zték korukat. Jóllehet körülményeiknél fogva nem formálhatták át koruk társadalmát, de ahol meghonosodtak, a maguk körében a legteljesebb mértékben megvalósÃtották elveiket.
A baptizmus
Jelenlegi formájában a baptizmus az újkor szülöttje. Európában 1609-ben indult el, amikor Amszterdamban Smyth, John ( 1612) az angol államegyház üldözöttje, több puritán társával együtt Jézus Krisztus példájára bemerÃtkezett. Hamarosan mintegy negyven tagot számláló lelki közösség létesült, amelynek nagyobb része Smyth vezetésével a mennonitákhoz csatlakozott. A többiek Helwys ügyvéd vezetésével visszatértek Angliába. Londonban, 1612-ben Å‘k alapÃtották meg az elsÅ‘ baptista gyülekezetet. EttÅ‘l kezdve nagy lendülettel haladt elÅ‘re a szigetországban a baptista misszió. A baptisták mind nagyobb szerepet játszottak Anglia vallási és tásadalmi életében: Å‘k adták nemcsak népüknek, hanem az egész világnak is Bunyan Jánost (1628-1688) - a Zarándok útja szerzÅ‘jét, Carey Vilmost (1761-1834) - a külmisszió megalapÃtóját, Müller Györgyöt (1805-1898) - a neves árvaházalapÃtót és Spurgeon Károlyt (1834-1892) - a keresztyénség egyik legnagyobb igehirdetÅ‘jét.
Az európai szárazföldön Oncken, Johann Gerhardt (1800-1884) munkássága nyomán indult el a baptista misszió. Oncken Angliában tért meg egy metodista igehirdetésre, majd 1823-ban Hamburgba került, ahol önálló bibliatanulmányozás útján ismerte meg a bemerÃtés igazságát. Ennek alapján 1834. április 22-én társaival együtt bemerÃtkezett Sears Barnabás amerikai baptista teológiai tanár által. A nagy kikötÅ‘várost 1842-ben tűzvész pusztÃtotta el, s ezt követÅ‘en néhány, a város újjáépÃtésében részt vevÅ‘ magyar iparos is kapcsolatba került az Oncken által alapÃtott hamburgi gyülekezettel. Közülük Rottmayer János (1818-1901) és még sokan mások elfogadták Jézus Krisztus bűnbocsátó kegyelmét, és 1844. május 20-án bemerÃtkeztek. Oncken a bemerÃtés után Rottmayer Jánost és társait azzal a határozott céllal küldte vissza Ausztria-Magyarország területére, hogy tegyenek bizonyságot a megtalált és elfogadott örömüzenetrÅ‘l. Rottmayerék 1846. május 20-án érkeztek Pest-Budára. Hazatérésük idÅ‘pontja az újabbkori magyar baptizmus történelmének elsÅ‘ mérföldköve.
Rottmayer - aki egyébként asztalos volt - hazatérése után folytatta mesterségét, s közben azoknak, akikkel csak találkozott mind szóval, mind vallásos iratokkal bizonyságot tett Krisztusról. Belátta, hogy eredményes munkát csak úgy végezhet, ha alkalmazkodik az adott társadalmi körülményekhez, figyelembe veszi az egyszerű emberek igényeit, és ahol szükséges, magyarul is hirdeti az Igét. Mint a Biblia-Társulat munkatársa, nagy mennyisében hozatta Hamburgból a bibliát és a vallásos iratokat, ezek közül többet magyarra fordÃttatott. A baptista iratok terjesztése miatt Rottmayert többször zaklatták házkutatással, és a Bibliákat és traktátusokat elkobozták tÅ‘le. A kis missziós közösség munkája, a nehézségek ellenére is, eredményes volt. Ezt igazolja az is, hogy Oncken 1848-ban, rövid pest-budai tartózkodása alatt többeket bemerÃtett.
Bauhofer György (1806-1864) budai evangélikus lelkész szerint a baptisták a szabadságharc leverését követÅ‘ Bach-korszakban Pesten imaórákat tartottak. Ennek a hÃvÅ‘ közösségnek mintegy húsz tagja lehetett, de oly nagy buzgósággal tevékenykedtek, hogy emiatt számukat több száznak gondolták. A misszió azonban hamarosan megállt: 1854. február 18-án a hatóság kiutasÃtotta a gyülekezet külföldi illetékességű tagjait, és az istentiszteleteket betiltotta. A baptisták csak 1860-ban, a Bach-korszak letűnése után kezdhettek újból munkához. Szolgálatuk nyomán többen megtértek, akiket 1865-ben Lehmann (1799-1882) berlini prédikátor bemerÃtett a Dunában.
Rottmayer hamarosan Erdélybe költözött, s ettől kezdve ott munkálkodott bibliaárusként, egészen haláláig.
Még Rottmayer pesti tartózkodása idején megismerkedett a baptista gyülekezettel Novák Antal (1828-1877), aki késÅ‘bb megtért, és 1870-ben Bécsben bemerÃtkezett. Novák bibliaterjesztÅ‘ként munkálkodott a Tiszántúl és Erdély területein. Ãgy Å‘ lett a Rottmayer által elkezdett munka megtorpanása után a hazai baptista misszió újraindÃtója. Bizonyságtételére Nagyszalontán elfogadta Krisztust Kornya Mihály (1844-1917) és Tóth Mihály (1836-1931) is, a késÅ‘bbi két neves "paraszt-próféta". Közben, 1873. március 6-án Budapestre érkezett Meyer Henrik (1842-1919), mint a Brit és Külföldi Biblia-Társulat megbÃzottja, akivel Novák Antal hamarosan megismerkedett.
Meyer Henrik Fronhausenben ismerte meg a bibliai igazságokat, és 1862-ben be is merÃtkezett. KésÅ‘bb két évet töltött Oncken hamburgi gyülekezetében, amelynek tevékeny munkása lett. Már ekkor kitűnt buzgósága és szervezÅ‘képessége. Rövid ideig Dél-Oroszországban működött, majd lelkipásztorrá avatása után 1872-bena Biblia-Társulat kötelékébe lépett, amely Ogyesszából Zágrábba, majd 1873-ban Budapestre irányÃtotta. Bár a Biblia-Társulat szigorú szabályzata szerint egyetlen felekezet javára sem végezhetett missziómunkát, mégis a bibliaterjesztési ügy nála kezdettÅ‘l fogva összefonódott a baptista misszió szolgálatával. Amikor 1874-ben Budapesten többeket bemerÃtett, a Biblia-Társulat elbocsátotta. Ezután találkozott Novák Antallal, aki Gyulára hÃvta, hogy a már bibliaismerethez jutott törekvÅ‘kkel foglalkozzék. Ez eredményezte az 1875. augusztus 26-i gyulai bemerÃtést, amikor Meyer Kornya Mihályt, Tóth Mihályt és hat társukat részesÃtette a keresztség Å‘si bibliai formájában.
Meyer Henrik az egész ország területén munkálkodott. ElsÅ‘sorban a német ajkú lakosság körében. Misszióútjai során többször fölkereste Kolozsvárott, a Rottmayer házában működÅ‘ kis gyülekezetet is. A magyar nyelvű területeken fÅ‘ként paraszti sorból származó munkatársai, Kornya Mihály és Tóth Mihály végeztek rendkÃvüli eredményes úttörÅ‘ munkát. A század végére a baptista gyülekezeti tagok száma elérte az ötezret.
Meyer, magyarországi működésének elsÅ‘ két évtizedébe az egyre jobban szaporodó és erÅ‘södÅ‘ gyülekezetek képviseletét, valamint a missziómunka irányÃtását egy személyben látta el, mintegy hatalmas szórványként kezelve az országot. 1892-ben munkatársaival megalakÃtotta a Misszióbizottságot, s ezzel az egyszemélyi vezetést a testületi vezetés váltotta föl.
1894-ben nevezetes fordulóponthoz érkezett a magyarországi baptizmus. Ekkor tért haza a hamburgi teológiai szemináriumból udvarnoki András (1865-1945) és Balogh Lajos (1863-1919). Bennük és a budapesti német gyülekezetből kivált magyar csoport élén álló Csopják Attilában (1853-1934) az önállóságra törekvő magyar gyülekezetek hivatott vezetőkre találtak.
Az egyre ismétlÅ‘dÅ‘ egyházi és hatósági zaklatások miatt Meyer Henrik már 1882-ben lépéseket tett a teljes vallásszabadság kivÃvása érdekében. Számtalan szÃvós próbálkozása azonban eredménytelen maradt. Az országgyűlés ugyan 1895-ben törvényt alkotott a vallás szabad gyakorlatáról (1895. évi XLIII. Törvénycikk). Ez a törvény azonban olyan sok föltételt és kikötést tartalmazott, hogy a Meyer által követett vallásszabadság eszménynek nem felelt meg. IdÅ‘közben Udvarnoki András, Balogh Lajos és Csopják Attila - a korszak társadalmi viszonyai között elérhetetlen teljes vallásszabadság követelése helyett - fölismerve az 1895-ös törvényben rejlÅ‘ lehetÅ‘ségeket, kÃsérletet tettek a legalább részleges szabadságot biztosÃtó állami elismerés megszerzésére. (Több évtized távlatából úgy látjuk, hogy Meyer azt követelte, aminek lennie kellene, a fiatalok viszont megragadták azt, ami az adott pillanatban elérhetÅ‘ volt.) ElÅ‘ttünk mindkét irányzat képviselÅ‘inek jó szándéka és becsületessége kétségtelen. A kétféle irányzat azonban egyazon idÅ‘szakban áthidalhatatlan ellentmondásba került egymással, hisz módszereik egyidejű alkalmazása is lehetetlen volt. Emiatt azután több mint két évtizedig két különálló csoportban működtek a magyarországi baptisták.
Az 1895. évi XLIII. Törvénycikk elÅ‘Ãrta, hogy a jövÅ‘ben elismerendÅ‘ vallásfelekezetek kötelesek a "hitéletre vonatkozó összes rendelkezéseket magába foglaló szervezeti szabályzatot jóváhagyás végett a vallás- és közoktatásügyi miniszternek bemutatni" (7. §. 2. bek.). Ennek értelmében dolgozták kis a "fiatalok" 1902-ben a következÅ‘ okmányokat: Hitvallomása és szerkezete a keresztelt keresztyén gyülekezeteknek, melyeket közönségesen baptistáknak neveznek, és A baptisták egyházi szervezete. E két okmányt az 1900-ban szövetségbe tömörült magyar gyülekezetek közgyűlése Ócsán 1905. szeptember 15-én felülvizsgálta, kiegészÃtette, és a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez fölterjesztette. Ezt a - közismert nevén Ócsai Hitvallást - a 77.092/1905. sz. vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet jogerÅ‘re emelte. Az elismertetésben szerepet játszott a kül- és belpolitikai helyzet alakulása és a baptisták egyre növekvÅ‘ nemzetközi tekintélye is.
Az elismerést követő időben az ország területén több baptista hitközség alakult. 1906-ban azonban Apponyi Albert, az akkori kultuszminiszter csak a budapesti hitközség működését engedélyezte, melynek jogköre ezek után az egész ország területére kiterjedt. A hitközség első elöljárója Csopják Attila volt.
Az 1905-ben történt állami elismerés után a már korábban meglevÅ‘ ellentét kiélezÅ‘dött a baptisták két csoportja között. A Meyer-Kornya-Tóth csoporthoz tartozó "el nem ismert" vagy ún. "szabad" baptisták és a Csopják-Udvarnoki-Balogh vezette "elismert baptisták" azonban csupán egyházszervezeti kérdésekben különböztek egymástól. A különállás megszüntetésére a Baptista Világszövetségnek 1907-ben Magyarországon járt küldöttsége, Clifford vezetésével tervezetet dolgozott ki. Ezt elvileg mindkét csoport elfogadta, de a megállapodás gyakorlati megvalósÃtása csaknem másfél évtizedig váratott magára.
E körülmények ellenére a misszió lendülete nem csökkent. Még 1895-ben folyóiratokat indÃtottak BékehÃrnök és Igazság Tanúja cÃmmel. 1905-ben kiadták A Hit Hangjai gyülekezeti énekeskönyvet, 1913-ban pedig az Evangéliumi Karénekek vegyeskari énekgyűjteményt. 1905-ben KiskÅ‘rösön, 1910-ben Hajdúböszörményben szeretetházat épÃtettek. Udvarnoki András és munkatársai pedig 1906-ban megalapÃtották a Teológiai Szemináriumot, amely közel százéves működése alatt több száz lelkipásztort küldött missziómunkába, és mindeddig betöltötte azt a célt, amit alapÃtója Ãgy jelölt meg: "Az intézmény hivatása igaz, hÃvÅ‘, jámbor, alázatos, de tudományosan képzett lelkipásztorokat adni Jézus nyájának." 1914-ben megalakult a Baptista Ãrvaház, amely négy évtizeden keresztül működött. Ebben az árvaházban nem baptista szülÅ‘k árván maradt gyermekei is meleg otthonra találtak.
Az egész országban virágzó missziót visszavetette az elsÅ‘ világháború. A háború után, az 1919-ben létrejött munkáshatalom közoktatásügyi népbiztossága azonban rendeletben biztosÃtotta a teljes vallásszabadságot; a munka megindult az újra éledÅ‘ gyülekezetekben.
A baptizmust évtizedeken át gyengÃtÅ‘ megosztottság 1920-ban ért véget. Az egyesülést a két csoportnak ugyanazon év szeptember 2-án tartott együttes közgyűlése mondta ki. Ezt az egymásra találást elÅ‘segÃtette a háborús veszteségekkel járó megrázkódtatás, mindkét fél vezetÅ‘inek a békesség utáni vágya és jóakarata, valamint a Baptista Világszövetség képviselÅ‘jének, Orosz Istvánnak (1874-1936) áldásos közreműködése. Ugyancsak ekkor alakÃtották meg a Magyarországi Baptista Gyülekezetek Szövetségét, mint az ország gyülekezeteit egységbe foglaló missziói szervezetet. A szövetség 1947 végéig működött, és irányÃtotta közösségünk belsÅ‘ életét. A missziói és az egyéb ügyeket a különféle szakbizottságok intézték. A Szövetség mellett működÅ‘ Baptista Hitközség-Budapest, mint jogi személy képviselte felekezetünket az állami szervek elÅ‘tt, intézte az ingatlanokkal kapcsolatos ügyeket, és vezette a központi anyakönyveket. A körzeti lelkipásztorok (missziómunkások) a Szövetség támogatása és a Hitközség jogi védelme alatt végezték munkájukat. A Magyarországi Baptista Gyülekezetek Szövetsége és a Baptista Hitközség-Budapest párhuzamos működése biztosÃtotta mind az elismerés további fenntartását, mind a gyülekezetek önálló belsÅ‘ ügyintézését.
Az "elismert" és "el nem ismert" csoport egyesülése következtében a húszas években ismét nagyobb lendületet vett a missziói munka. Ekkor főként az ország északi és észak-keleti területein keletkeztek népes gyülekezetek. A gyülekezeti tagok száma megkétszereződött. A szövetségi vezetőség régi, tapasztalt tagjai mellé új erők sorakoztak. Ezek egyike Somogyi Imre (1894-1951) volt.
Somogyi Imre 1921-ben fogadta el az evangéliumot a szegedi Csillag-börtönben, ahová radikálisan haladó politikai magatartásáért került 1919-ben. KésÅ‘bb teológiai tanulmányokat folytatott külföldön, 1927-ben pedig a lynchburgi egyetemen tiszteletbeli doktorrá avatták. Hazatérése után folytatta a missziói szolgálatot. Munkája elismeréseképpen 1933-ban a Magyarországi Baptista Gyülekezetek szövetségének elnökévé választották. Mély hite és széles körű ismeretei hamarosan felekezetközi tekintélyt is biztosÃtottak számára.
Ezekben az idÅ‘kben a föllendülÅ‘ baptista misszió ellen egyre fokozódtak a vallási türelmetlenségbÅ‘l fakadó zaklatások. ElÅ‘segÃtette ezeket az a tény is, hogy az 1905-ös állami elismerés nem biztosÃtott teljes jogvédelmet a baptistáknak, mert a "bevett" felekezetek közé sorolta. Sok esetben azonban az elismerés által biztosÃtott jogokat sem gyakorolhattuk a helyi hatóságok önkényeskedÅ‘ túlkapásai miatt, amelyeket nemegyszer elfogult egyházi személyek sugalltak. Az üldöztetések természetesen nemcsak bennünket, hanem a többi evangéliumi közösséget is sújtották. Somogyi Imre emelkedett gondolkodására jellemzÅ‘, hogy miközben a baptisták érdekében sÃkraszállt, nem feledkezett meg azokról a kisebb felekezetekrÅ‘l sem, amelyek hozzánk hasonló sérelmeket szenvedtek. Ezért tartotta szÃvügyének és kezdeményezte a Szabadegyházak Szövetségének létrejöttét, amely egyebek között a teljes vallásszabadság kivÃvását tűzte ki célul.
A második világháború utolsó szakaszában egyre féktelenebbé, kegyetlenebbé vált az elnyomás. A korábbi vallásüldözések erÅ‘szakos cselekményeit messze meghaladó kÃméletlenséggel hajszolták és irtották a - felekezeteken belül és kÃvül élÅ‘ -, fajuk vagy haladó gondolkodásuk miatt ellenségnek Ãtélt embereket. Ezekben a szégyenletes, sötét napokban Somogyi Imre és vele együtt számos baptista prédikátor is az üldözöttek védelmére kelt, és gyakran kockáztatta személyi szabadságát, sÅ‘t olykor életét is.
Egyházunk a második világháború után
A háború befejeztével új korszak kezdÅ‘dött közösségünk életében. 1945-ben, a június 22-én tartott országos elöljárósági értekezlet határozata alapján Somogyi Imre szövetségi elnök vette át a hitközségi elöljárói tisztet is. EttÅ‘l kezdve a Szövetség feladatát, a missziómunka irányÃtását is, a Hitközség látta el, az állam elÅ‘tti képviselet mellett.
Közjogi helyzetünk szempontjából új korszakot nyitott az 1947. évi XXXIII. Törvény, amely megszüntette a felekezetünkre hátrányos megkülönböztetést. A baptista felekezet ezzel a bevette egyházakkal mindenben egyenjogúvá lett. A volt másodrendű egyház tagjai, akik annak előtte az elnyomott osztályhoz tartoztak, maguk is teljes jogú és megbecsült állampolgárokká lettek.
Egyidejűleg az ún. "történelmi" egyházak és a baptisták kölcsönösen közeledni kezdtek egymáshoz, ez megalapozta a későbbi ökumenikus együttmunkálkodást.
1948-tól kezdve közösségünkkel kapcsolatban egyre többször hangzott el a Magyarországi Baptista Egyház elnevezés. Az 1955 Å‘szén megtartott közgyűlés - a több éves szóhasználat és a fölmerült javaslatok alapján - kimondta, hogy a Baptista Hitközség-Budapest helyett a Magyarországi Baptista Egyház közösségünk új elnevezése. Ez a változtatás indokolt volt, hiszen a közismert "egyház" szó megfelel Ãrásba foglalt Hitvallás és Szervezeti Szabályzat alapján működÅ‘ közösségünk jellegének. A több mint egy évtizede végbement névváltozás nem érintette hitbeli és szervezeti alapelveinket.
Mai egyházi életünket a sok évtizedes közjogi küzdelmeket feledtetÅ‘, békés munkálkodás jellemzi. Lelkipásztorok és gyülekezeti tagok küldetésüknek megfelelÅ‘en, hűségesen, örömmel és szabadon végzik gyülekezeti szolgálataikat. Testvéreink nemcsak a hitéletben, hanem a mindennapi életben is megtalálják helyüket, s Å‘szintén törekszenek arra, hogy képességeik és képesÃtésük szerint, becsületes munkával tegyék szebbé a maguk életét és szolgálják az országépÃtést. Hasznos segÃtséget nyújt ehhez egyházi lapunk, a BékehÃrnök is, amely idÅ‘rÅ‘l idÅ‘re tájékoztatja, irányÃtja és neveli közösségünk tagjait.
Egyházunk lelkipásztorai és tagjai a sajátos gyülekezeti feladatok mellett, egyre nagyobb részt vállalnak a világ égető kérdéseinek megoldásában. Imádkozunk és munkálkodunk a világ békéjéért, az emberek szebb és jobb életéért. Jézus Krisztus példáját követve, minden jóakaratú emberrel együttmunkálkodva törekszünk arra, hogy az értelem, a jogosság, a felebaráti szeretet és a békesség uralkodjék az emberiség életében.
Egyházi és egyetemes célokat szolgáló törekvéseinket a többi egyházakkal és felekezetekkel testvéri összefogásban valósÃtjuk meg. Külföldi baptista testvéreinkkel a Baptista Világszövetség és az Európai Baptista szövetség keretében munkálkodunk együtt. Szoros kapcsolatokat épÃtünk ki a Magyar Baptisták Világszövetsége keretén belül a Kárpát-medencében, és a nagyvilág különbözÅ‘ részén élÅ‘ magyar anyanyelvű baptista testvériséggel.
A Baptista Világszövetség, amely ma mintegy 43 millió bemerÃtett gyülekezeti tagot, a hozzátartozókkal együtt pedig mintegy 100 milliós közösséget képvisel, kezdettÅ‘l fogva sokat tett és tesz napjainkban is az evangélium terjesztéséért. Nagynevű evangélisták támadtak soraikból, mint például az elmúlt évszázadokban D. L. Moody, C. H. Spurgeon, vagy napjaink legnagyobb igehirdetÅ‘je Billy Graham és társai, akik az egész világon sokmillió embernek hirdették Isten Igéjét. Emellett sokat tesznek a baptisták a társadalmi igazságosságért, Ãgy a faji megkülönböztetés eltörléséért. Igazolja ezt az a tény is, hogy annak idején a Baptista Világszövetség például az 1965-1970-es idÅ‘szakra szÃnes bÅ‘rű embert, Tolbert, William R. libériai lelkészt választotta elnökévé. Tény az is, hogy a hatvanas években teljes közösséget vállalt a négerek jogaiért küzdÅ‘ Martin Luther King Nobel-békedÃjas baptista lelkipásztorral.
Összegzés
A baptisták? A kétezer éves keresztyénség törzsén a reformációval egy idÅ‘ben jött létre az a bibliai alapelveket követÅ‘ evangéliumi ébredési mozgalom, melynek mai utódai vagyunk. Magyarországra több mint 475 évvel ezelÅ‘tt érkezetek Svájcból az elsÅ‘ baptista hitelveket valló misszionáriusok, akik közül sokan hitük miatt mártÃrokká lettek. A népegyházi protestáns hittestvérektÅ‘l a baptistákat az különbözteti meg, hogy a bibliai hitvalló felnÅ‘tt keresztséghez ragaszkodnak, és azt, Jézus példáját követve, vÃzbe való teljes alámerÃtéssel gyakorolják. Innen kapták az újszövetségi görög nyelvbÅ‘l eredÅ‘ nevüket is: baptista = bemerÃtve keresztelÅ‘. Legnagyobb létszámban a baptisták az amerikai kontinensen élnek. A nagyvilágon élÅ‘ baptisták száma – családtagjaikkal együtt – megközelÃti a százmilliót. Hazánkban 150 éve működik szervezett formában a baptista misszió. Jelenleg kettÅ‘százezerre tehetÅ‘ a Kárpát-medence területén élÅ‘ magyar és más nemzetiségű hitvalló baptisták és hozzátartozóik létszáma.