Mottó: „Ki kétkedőn boncolja Őt, annak választ nem ád, de a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.”
Kedves Kriszta!
Újra karácsony van, és én újra és újra elcsodálkozom, hogyan jönnek újra és újra az ünnepek, hogy itt vagyunk még, élünk, és a világ is áll még… Nyílván, akik megéltek háborúkat, azok is így érezhettek. Én az elmúlt négy, de leginkább az elmúlt két év után érzem magam sokszor világvége hangulatban. Hívőként is nehéz jól kezelni azt, hogy ez a világ megállíthatatlanul halad a pusztulás felé, nem is tudom, hogy akinek nincs kapaszkodója, az hogyan éli túl az életét. Te milyen tanácsokat adsz a kamaszlányodnak, hogyan tekintesz a jövőbe? Vagy nem is érzel így, ahogyan én?
Az élet végessége és az utána következők mennyire foglalkoztatnak? Mennyire veszed a szívedre, ha valaki a problémáinak mértékét pl. Auschwitz-hoz méri? És ezt elvárja másoktól is? Miközben úgy gondolom, hogy jól látom a problémák közötti mértékkülönbségeket, ki tudnék futni a világból, ha az abszolút mérték a haláltáborok lennének. Te is aránytalanságnak gondolod ezt? Hiszen nem lehet így élni, ha mindig a legrosszabbtól tartunk! Vagy igen? Talán túl filozofikus vagyok, vagy az életközepi válság borít rám szürke homályt, de igazából ez is kell, hogy foglalkoztasson bennünket. A legrosszabb, a reménytelenség, az, ha azt gondolod, hogy az életed vége, az az életed vége, és nem lesz folytatás.
Tudod, az eddigi összes levelem a folytatás miatt született. Hogy lásd, lesz folytatás, de nem mindegy, hogy hol. Írok, hogy tisztuljon a kép, és jusson el sokakhoz – Hozzád is – a világosság, nehogy úgy járj, ahogy nemrégiben olvastam valahol: „Isten olyan nagyvonalú, hogy még az ateistáknak is megadja végül, amire vágynak – az Isten nélküli létet.” Ez valószínűleg egy hétköznapi ember mondata volt, mert sehol nem találom az eredetijét, de elborzasztóan kifejező. És mivel mostani levelem témája a zsidók, a zsidóság, talán érdekel, hogy miért ezzel a felütéssel kezdtem ezt az irományt. A végére kiderül…
Bevallom, nem tudom, hogy Te milyen felmenőkkel rendelkezel, van-e köztük zsidó. Szerintem tuti, hogy van, és ezt gondolom magamról is. Egy jó kis DNS-vizsgálatból hamar kiderülne ez. Amúgy ezt (ha nem lenne olyan drága), kötelezővé tenném mindenkinek, hogy lássa, hogy mennyi nemzetiség vére folyik az ereiben. Mert akkor oszlana sötétség a fejekben, hogy senki se gondolja magáról, hogy színtiszta magyar, német, román, kipcsak stb. Vagy a legjobb, hogy színtiszta amerikai…
Miért pont a zsidók? Miért most? A legegyszerűbb válasz az, hogy Isten így rendezte el ezt bennem, hogy ez érdekeljen. És ez már a megtérésem előtti időszakra nyúlik vissza, már akkor szívesen foglalkoztam a Holokauszt témájával, mert nem értettem, hogy ez hogyan mehetett végbe, hogyan követhettek el emberek milliói ellen ilyen rémtetteteket, és miért pont a zsidók ellen. Jól jellemzi az oktatási rendszert, hogy se a mi korunkban (80-as évek), sem most nincs átfogó, ok-okozati oldalról bemutatott, elméleti és gyakorlati szinten feldolgozott és jól oktatható holokauszt tematika a történelem oktatásban. Képzeld, Kriszta, hogy még a baptista gyülekezetekben sem fogékonyak erre, én próbálkoztam, de lesöpörték az asztalról ezt a témát, mert túl érzékeny. Tényleg? Hát pont ezért kell beszélni róla. Mert rettenetes sötétség van ezzel kapcsolatban is a fejekben, még a hívő fejekben is, a szívekről nem is beszélve. Nehogy azt hidd, hogy a hívők között nincsenek antiszemiták, rasszisták, kirekesztők a mai napig.
Hála az én Istenemnek, hogy az érdeklődésem továbbfejlesztésére lehetőséget adott a Wesley főiskolán, ahol két választható tantárgy is volt a Holokauszt témakörében, és egy elkötelezett tanárnőhöz kerültünk – Dr. Gombócz Eszterhez –, aki alapvetően német szakos középiskolai tanár volt, és apukája hagyatékának rendezése közben talált rá egy kiskönyvre, amiben nagy meglepetésére egy volt osztálytársa írt a zsidó-magyar identitásának rejtelmeiről, és így kezdte el a tanárnőt is érdekelni ez a téma közelebbről. Csak hogy a sötétséget, meg az elégtelen oktatási tananyagot ábrázoljam: itt, a Wesleyn hallottam először arról, hogy már a középkorban voltak gettók, pogromok, zsidóüldözések, hogy a zsidók azért fordultak a kereskedelem, a pénzügyi szolgáltatások felé, és lettek ebben nagyon sikeresek, mert nem kaphattak sehol földtulajdont. Nagyon hasznos, jó szakirodalmat felmutató két szemeszter volt a Wesleyn. Örökké hálás leszek azért, hogy Isten odavezetett.
Aztán a Baptista Teológián főleg az apológia és Ószövetség tantárgyak keretein belül kerültek szóba a zsidók, és a héber tanárunk, Dr. Szécsi József (a Keresztény-Zsidó Társaság főtitkára) elvitt minket egyszer a Hegedűs Gyula utcai Zsinagógába, istentiszteletre. Ezek mind tovább formálták a hozzáállásomat.
De leginkább az, amit a Bibliából tanultam az ószövetségi történetek kapcsán, amit Jánostól és Zsuzsától hallottam a zsidókról, az üdvtörténetről, és hogy mi volt ebben a zsidók szerepe régen, most és majd a jövőben. És persze, a legfontosabb, hogy Jézus is zsidó volt!
Amit még Isten hozzátett ehhez, hogy időközben bekerült a gyülekezetünkbe egy zsidó férfi, aki idenősült, és aztán megtért, és a vele való beszélgetéseink nagyon érdekes adalékot adtak ennek a témának az árnyalásához. Rendkívül tanulságos adalékot!
E levelem témájához már korábban is sokat olvastam, de most kimondottan nekiveselkedtem Konrád György író Zsidókról című könyvének. (Előzőleg olvastam tőle az Elutazás és hazatérés c. könyvét, ami nagyon tetszett.) Célom az volt, hogy hátha megtudok, megértek valamit abból, amit egy értelmiségi, magyar és zsidó gondol a zsidóságról, de sajnos beletörött a bicskám. Nem tudtam végigolvasni, mert annyira zavaros nekem, hogy nem tudnék értelmes recenziót írni belőle. „A Zsidókról megindítóan pontos és kérlelhetetlenül személyes; privát esszé és tárgyilagos próza: igazi Konrád-könyv.” – ezt írja róla az ismertető, de… amennyire értettem az Elutazást, annyira nem értettem, éreztem ezt. Te olvastad?
Amit felírtam magamnak, hogy nem értem, hogyan értelmezheti magát egy zsidó az Ószövetség figyelembevétele nélkül? Mitől zsidó akkor a zsidó? Hogyan lehet a zsidóságot Isten nélkül értelmezni? Mi az, hogy zsidó másság? Miért más, és főleg mi célból? Ő maga érzi a másságot, vagy csak a környezete viszonyulásaitól? Miért emlegeti a gondviselést, mint valamit, vagy valakit? Mi az a gondviselés, azt ki csinálja? „Zsidónak lenni több ezer éves kihívás.” „Alkalmazkodó különmaradás.” – írja Konrád. Na, ezekben igaza van. Egyet biztosan éreztem olvasás közben, hogy csepeg a fájdalomtól, attól, hogy nem tudja értelmezni a gonoszság Holokausztban való abszurd módon történt megtestesülését.
Végiglapoztam Raj Tamás Nem idegen közöttünk című, a zsidóságot több szempontból bemutató kötetét is. Ez tényleg jó összefoglalója a zsidóság mibenlétének, de ami nagyon fura, és feltűnő, hogy miközben ír a történelmükről, egy szót sem ejt arról, hogy Isten hogyan hívta el Ábrahámot, aki az Ószövetség szerint az első zsidó. … Aztán ír a Templomról meg a Szentélyről, meg az áldozatokról, de arról egy szót sem, hogy mi van i.sz. 70 óta, amióta nincs templom, nem lehet áldozni a bűnökért? Akkor hogy állhat meg egy zsidó Isten előtt, ha nem áldoznak 2022-70= 1952 éve a Templomban? (És persze mi volt a fogság alatt? Akkor sem áldozhattak.)
Ezek után nem volt kérdés, hogy a témához előveszem Kovács Géza baptista lelkipásztor – nekünk csak Géza bácsi –: Zsidóság és keresztyénség című könyvét. És milyen jó, hogy elővettem! Mert a saját gondolataimat így rendszerezve adhatom át Neked Géza bácsi könyvének tematikája szerint haladva, közben megismertetve Veled sok olyan tényt, szempontot, amit nekem adott ez a könyv, és szerintem számodra is nagyon hasznos lehet. Vágjunk is bele!
Géza bácsi könyvének három alappillére van, és egy tévedése: 1. Mivel Isten a Teremtő, az Ő tudta és engedélye nélkül semmi sem történhet a világban, az emberekkel. Isten semmit nem tesz vagy enged meg értelmes ok és cél nélkül. 2. Ez a könyv Isten oldaláról nézve vizsgálja, szeretné láttatni és értékelni a zsidósággal kapcsolatos eseményeket, nem emberi bölcselkedés szerint. 3. Géza bácsi motivációja a személyes és bibliai rokonszenv a zsidósággal, mint Isten választott népével. Tévedése, hogy a zsidóságot, mint faji meghatározást is vizsgálja. Nem rosszindulatból, csak rossz szóhasználattal. Alap, hogy faji meghatározás szerint a földön csak egy emberi faj van, amibe minden ember beletartozik. Ez tagozódik (különböző jellegzetességek alapján) nagyrasszokra: europid, mongoloid, negroid, veddo-ausztralid, és kevertrasszokra. A nemzetiségek szerinti különbségek ezek alá oszthatók be.
Nyílván Te is tudod, hogy a legújabb genetikai kutatások szerint az emberiség egy hatalmas nagy rasszkeverék. Tehát Géza bácsi könyvét ezen a ponton felülbíráljuk, hiszen a zsidóság az emberi fajhoz, az europid rasszhoz tartozó nemzetiség. Az, hogy a nácik fajelmélete szerint ez nem így van, arról később.
1. A kiválasztás, annak célja, be nem teljesülése, a zsidóság „felsőbbrendűsége”
Isten csalódása az emberben az özönvíz után is megmaradt, de mivel Ő a „mégis” Isten, a terve szerint nem hagyta cserben az emberiséget, és elhatározása szerint kiválasztott magának egy népet, amelynek Őt kellett volna képviselnie a világban, hogy minden ember megismerje Őt, az egy és igaz Istent.
Egy erősen politeista korszakban hívta el Abrámot (később lett Ábrahám): „Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” (1Móz 12,1.3).
Már ebben az egy igeszakaszban több dolgot előre vetít Isten. „Menj el…” Ahhoz, hogy Istené legyen, és csak is az Övé, Abrámnak el kellett hagynia a régi életét, rokonságát, hagyományait, meggyőződését, isteneit. Érdekesség, hogy a nyelvét nem. Raj Tamás írja: „A zsidóság a Biblia népe, gyökerei azonban még ennél is messzebbre nyúlnak. A közelmúltban, Észak-Szíriában a régészek feltárták az ókori Ebla irattárát, az időszámításunk előtti 2600–2400 körüli időből, s ott szinte kizárólag bibliai héber neveket találtak. A városállam királya annak idején Ebrum volt, s ez a név azonos a bibliai Éberrel, Ábrahám szépapja nevével.” /„Héber harmincnégy éves volt, amikor Peleget nemzette.” (1Móz 11, 16)/
„Megáldalak… áldás leszel” Az engedelmesség áldást hoz, mert azzal elfogadjuk azt is, hogy van, aki – Isten –, jobban tudja, hogy mi a jó nekünk, hogyha belesimulunk a tervébe, akkor az áldást, nagy áldást hoz nekünk. Sőt! Mi magunk áldássá leszünk sokak számára!
És már itt megjelenik Istennek az egész üdvtörténeten átívelő ígérete: „megáldom” … „megátkozom”. Isten soha nem feledkezett meg a zsidókról. „Azt kérdem tehát: vajon Isten elvetette népét? Szó sincs róla! Hisz én is izraelita vagyok, Ábrahám véréből, Benjamin törzséből. Isten nem vetette el népét, melyet öröktől fogva kiválasztott.” – írja Pál apostol a rómaiaknak, majd így folytatja: „Hogy is állunk tehát? Amit Izráel keresett, azt nem érte el. Csak a kiválasztott maradék érte el. A többiek elvakultak, amint meg van írva: „Isten értetlenség lelkét bocsátotta rájuk, látásra nem nyíló szemet, hallásra nem táruló fület mind a mai napig.” … „Nem szeretném, testvérek, hogy tájékozatlanok maradjatok e titok dolgában, hogy bölcseknek ne képzeljétek magatokat. A vakság csak részben veri Izráelt, míg a pogányok teljes számban meg nem térnek. Akkor majd egész Izráel üdvözül, amint írva van: „Sionból jön a szabadító, ki eltörli Jákob gonoszságát: ez lesz szövetségem velük, amikor megbocsátom bűnüket.” Az evangéliumot tekintve ugyan ellenségek, a ti javatokra, de a kiválasztás által kedvesek őseik miatt.” (Róma 11,1-2; 7-8; 25-28)
A történetük, ahogy már említettem Neked, tényleg kész hullámvasút, és most is (több mint kétezer éve!) hullámvölgyben vannak, a legnagyobb-ban létezésük óta, de ezután jön majd az igazi felemelkedés, amikor Isten áldása kiteljesedik bennük-rajtuk.
„Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” A történelem során voltak olyanok, akik a zsidókon keresztül megismerték Istent, de nagyon csekély számban, és olyan ideig-óráig való hatása volt ennek. Amit Ábrahám, és az utána élő zsidók nem tudtak beteljesíteni, hogy úgy képviseljék Istent, hogy annak nagyszabású, az egész világot átfogó hatása legyen, azt Ábrahám egyik „utódja”, a testben megszületett Jézus beteljesítette, és Benne tényleg áldást nyert a föld minden nemzetsége, mert: „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. Annyival feljebb való az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.” (Zsidók 1,1-4); „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lukács 19,10); „mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.” (Lukács 9,56); „Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek…” (Titusz 2,11)
Jézus beteljesítette azt, amit az Atya rábízott, bemutatta Őt a világnak, és elvégezte a rábízott feladatot: a megváltást. Miközben a saját népe, az övéi nem hittek Őbenne, sőt ők adták a gyilkosok kezeibe Őt.
A zsidók kiválasztásának áldásáról és terhéről így ír Géza bácsi: „Tárgyilagosan és hitbeli felismeréssel tudomásul kell vennünk, hogy az a különleges szerep, amelyet a zsidók évezredek óta a népek és országok történelmében, társadalmi és gazdasági életében betöltenek, az nem az ő emberi érdemük, sem nem valamilyen gonosz összeesküvésük gyümölcse, hanem az Istentől való kiválasztásuk áldása és terhe. Ugyanakkor az a mérhetetlenül sok üldözés, gyűlölet és szenvedés, amely a zsidóságot az elmúlt évezredekben érte, szintén a kiválasztottságuk gyümölcse és terhe, illetve az engedetlenségüknek és bűneiknek a következménye volt.” Elég, ha elolvassuk az áldások és átkok felsorolását, amit Mózesen keresztül tárt Isten a zsidók elé (5Mózes 28), látjuk, hogy milyen komoly mennyiségi és minőségi különbség van köztük. A ma is ószövetségi időkben élő zsidóság vajon mennyire veszi ezt komolyan?
Géza bácsi oldalakon keresztül elemzi azokat az eseményeket, amelyek átkot hoztak egy vagy több ember miatt az egész népre, egészen az asszír, majd a babiloni fogságig. És azokat a csodálatos fejezeteket is bemutatja, amikor Isten a pogányok közül választott magának eszközöket, hogy saját népének áldására legyenek: Nebukkadneccár, Círus, Dárius, Ahasvérus, Artahsasztá. Vagy felsorol több angol politikust is, akik támogatták a zsidók hazatelepülését, Izrael állam létrejöttét.
Azt írtam a fejezetcímben, hogy a zsidók „felsőbbrendűsége”. Ez nagyon idézőjeles, azaz szó sincs ilyenről valójában – Isten részéről: „Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az ÚR, mintha valamennyi népnél nagyobbak volnátok – hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép között –, hanem azért, mert szeret benneteket az ÚR, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett.” (5Mózes 7,7-8) Isten kiválasztása nem személyes szimpátián, vagy Abrám és családjának nagyszerűségén, kiválóságán, egyedüliségén múlt. És ezért nem is mondhatja, tudhatja magáénak ezt egyetlen zsidó (sem más) ember. A kiválasztás a küldetés része volt, és azzal a hatalmas áldással járt, hogy Isten megismertette magát, kijelentette magát nekik. Mégis milyen más módon hallotta volna meg Abrám Isten hangját? A kiválasztottság elsődleges, de nem kizárólagos, és elsősorban felelősség, és nem jutalom!
Azt talán nem is kell mondanom, hiszen minden normális, a világ dolgait valamennyire nyomon követő ember magától is észreveszi, hogy a világ gazdasági-pénzügyi, kereskedelmi, művészi, ipari, tudományos, egészségügyi tehetségei között a lélekszámhoz viszonyítva hatalmas arányban találhatók zsidó származású emberek. Ahogy már utaltam rá, és Géza bácsi is említi, ez a kiválasztottság áldása, és a száműzetés, a szétszóródottság miatti ellenük fenntartandó status quo miatt alakult így az elmúlt két évezredben. Ha nem lehet valakinek földtulajdona, akkor más területeken kell megtalálnia a megélhetését. Ez, és a zsidóknál mindig is nagy hangsúlyt kapó oktatás fontossága, századokon át formálta az életformájukat, genetikailag beléjük ivódott, hogy fennmaradásuk érdekében milyen területeken kell érvényesülniük, amiken keresztül esetleg (vagy nagyon is tudatosan) a hatalom közelében legyenek, hogy az állandó – mikor milyen mértékű – kitaszítottság, üldöztetés miatti bizonytalanságot csökkenteni tudják, befolyással legyenek az életükre kiható döntésekre. Emberileg ez teljesen érthető, minden nép, csoport a világon ezt csinálja. De náluk ez az elmúlt kétezer évben mindig is létkérdés volt!
Ámde! Már a fentebb említett igeversekben is írja Pál, hogy a lepel, homályos látás miatt nem ismerték fel Jézusban a Messiást, és ez a mai napig így van (kivéve a Messiás-hívő zsidókat, de erről is még írok). Az én meglátásom szerint azzal, hogy a zsidók nem ismerték fel Isten Fiát, nem fogadták el a megváltást, azzal Isten „kispadra ültette” őket. És ezt bizonyítja a történelem is. Bárhogy bölcselkednek, bárhogy igyekeznek, bárhogy is tartják be a mózesi törvényeket (ezt egyébként nem tudják betartani, nem is tartják be), bárhogy gondolkodnak a kiválasztottságukról, Isten elvette tőlük a Róla szóló hiteles és egyedüli bizonyságtétel lehetőségét.
„Mi tehát a helyzet? Amire Izráel törekedett, azt nem érte el. A választottak azonban elérték, a többiek pedig megkeményíttettek, amint meg van írva: „Adott nekik az Isten bódult lelket, olyan szemet, amellyel nem láthatnak, és olyan fület, amellyel nem hallhatnak mindmáig.”; „Kérdem tehát: Azért botlottak meg, hogy elbukjanak? Szó sincs róla! Viszont az ő bukásuk által jutott el az üdvösség a népekhez, hogy Isten féltékennyé tegye Izráelt. Ha pedig az ő bukásuk a világ gazdagságává lett, veszteségük pedig a népek gazdagságává, akkor mennyivel inkább az lesz, ha teljes számban megtérnek.” (Róma 11,7-8; 11-12)
Mert csak azok hirdethetik Isten egyedüliségét és kegyelmét, akik elfogadják és követik az Ő Fiát!
„Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,18-20); „… tudjátok meg valamennyien, Izráel egész népével együtt, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból: őáltala áll előttetek ez az ember egészségesen. Ez lett a sarokkő, amelyet ti, az építők megvetettetek, és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” (ApCsel 4,10-12)
Ahogy Géza bácsi megfogalmazta: „Isten Jézus Krisztus váltsága és a Szentlélek munkája által egy új organizmust (élő testet) hozott létre, a hit által kegyelemből örök életet nyert emberek számára: a Krisztus Testét.” Ez a hívő keresztény emberekből álló gyülekezet. Nem véletlen, hogy több újszövetségi levélnek is témája azon zsidók magatartása, akik ugyan keresztényekké lettek, de ragaszkodnak a zsidó hagyományokhoz, a törvény betartatásához is, sőt azt előbbre valónak gondolják, mint az evangéliumot.
„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. Íme, én, Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek. De ismét bizonyságot teszek minden embernek, hogy aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt megtartani. Ha törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestetek.” (Gal 5,1-4); „Isten akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra 1Minden pap naponként szolgálatba áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek bűnöket eltörölni. Ő ellenben, miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre Isten jobbjára ült, és ott várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lába alá. Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.” (Zsid 10,1014); „Ha valaki elveti Mózes törvényét, az két vagy három tanú vallomása alapján irgalom nélkül meghal. Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tiporja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja?” (Zsid 10,28-29); „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek.” (Zsid 13,8-9)
És itt írom le Neked az én személyes élményemet ezzel kapcsolatban. Amikor a teológiai társaimmal elmentünk arra a zsinagógai látogatásra, ahol külön ültünk, mint nők, próbáltam nagyon figyelni. Hívő emberkent már „kinőttek” azok az érzékelőim, amivel meg tudom ítélni a szellemi viszonyokat. Az a zsidó istentisztelet nagyon üres volt. Kongott Isten hiányától. Én akkor értettem meg, tapasztaltam meg azt, hogy tőlük elvétetett az Isten hiteles képviselete. Üres volt, mert nem Krisztusról szólt, és az Ő halála óta minden istentisztelet üres, amiben nem Őt hirdetik – jól! (Sajnos nem egy baptista közösség is ilyen.)
Ezekre jó példa még, akiről írtam, hogy zsidóként tért meg, de azelőtt rendszeresen látogatta a zsinagógát, kapcsolatban volt zsidókkal. Vele most levelezésben vagyunk, és az ő szavait közlöm Neked, amiket a zsidókkal kapcsolatban ír. Nagyon tanulságos. „Viszont kölcsönkaptam a TALMUD-ot! Ez az a könyv (21 teljes 500 oldalas kötet), amit a zsidók fontosabbnak tartanak a TÓRÁNÁL! Nem mondják, de így van. Nemrég jelent meg magyarul, eddig csak arámi és héber nyelven lehetett olvasni. Jó biznisz, 2 db könyv 30 ezer forint. Ha azt nézzük, hogy egy kézzel másolt Tóra-tekercs, pergamenre írva, ezüst keretben 10 millió forint, akkor ez a 21 kötet 300 ezerért, bágátel… A Talmud a Tóra szóbeli magyarázatát összegző Misna gyűjtemény törvényeinek, a rabbinikus magyarázatának a vitagyűjteménye. Közel 1700 év rabbijainak a szőrszálhasogató magyarázata és vitáinak leírása. Egy példa: a Tóra mondja a Tízparancsolatban a szombat megszentelését. Ezt a Misna úgy magyarázza, hogy 39 olyan tilalmat állít fel, amit tilos szombaton tenni. De mivel ezek főtilalmak, kellett, hogy a részletszabályokat is megvitassák. Tilt minden olyat, amit a Bírák/Királyok idejében a Sátor építésekor (pl.: Silóban) a zsidók tettek. Nem szabad ásni, mert…, nem szabad két betűt leírni szombaton, mert pl. a Szent Sátor felállításakor két db fő oszlop volt, és arra írást írtak, hogy ne keverjék őket össze a felállításkor! De nem tilos porba írni, vagy másik kézzel írni sem! Tilos bizonyos tárgyak mozgatása szombaton, mint a munkavégzéshez használatos szerszámok. Pl.: kalapács. De ha diótörésre használják, az nem tilos. Tilos tűt használni szombaton, de ha le van törve a hegye, akkor már nem munkaeszköz, és használható mondjuk szálkakiszedésre a kézből! Azokról vitatkoztak évszázadokon keresztül a rabbik, hogy ha két állat verembe esett, ki lehet-e húzni őket szombaton! (Jézus is felhozta ezt nekik.) A Talmud arra jutott, hogy mivel megengedett az egyik állat levágása szombaton, így a mentése is az, de ha nem szép a kimentett jószág… Ilyen „okoskodásokkal” van teleírva 10 ezer oldal! Ilyen hülyeségeken vitatkoznak. … Persze lehet, hogy ez a fajta „vallásfoglalkozás” őrizte meg a zsidók önazonosságát az idők folyamán.”
Ír még olyan dolgokról is, amiben egy vele megesett ügy kapcsán véleményt formál a lelkületről, amit vele szemben mutattak zsidó testvérei, de ezt nem idézem, mert akkor az a vád érné őt is, meg engem is, hogy bizonyos zsidó emberek viselkedése miatt általánosságban rosszat gondolunk róluk, vagy rossznak mondjuk őket, ami ugye a diszkrimináció, a rasszizmus kiindulópontja. Mindenesetre azt jó olvasni tőle, hogy tőlünk, keresztény testvéreitől több jóindulatot és gondoskodást kap, mint bárki mástól. És itt el is érkeztünk következő fejezetünkhöz.
2. Zsidók és keresztények
Néha már az az érzése az embernek, hogy ez két összeegyeztethetetlen fogalom. Géza bácsi könyve ezt is hosszú oldalakon át tárgyalja, és a Wesley-n az egyik szemináriumnak is ez volt a témája. Hát bizony ezzel szembesülni hitpróba. És erről nem hívőknek beszélni, nagy kihívás. Szemlesütve nem elbujdosni, nagy kihívás. Mert nem tudhatod, te magad, a nagy hiteddel, hogyan is viselkedtél volna, amikor ez a legélesebben kiütközött, a Holokauszt alatt. Csak remélem, hogy nem úgy, ahogy sok-sok millióan!
Az alapvető konfliktus, az a zsidók Krisztus-gyilkossága. Ez „behelyettesítési teológia” néven kezdett terjedni a kereszténységben, miszerint amiatt, hogy a zsidók nem fogadták el, sőt meg is ölették Jézust, Isten végleg félretette a zsidóságot, kiiktatta üdvtervéből, és helyébe az Egyházat emelte. Az ószövetségi ígéretek örököse Izráel helyett, a keresztények lettek.
Ezek az emberek még nem az egész Bibliát olvasták, amelyben már benne van Pál rómaiakhoz írt levele is, meg egyébként is, a sötétség mindig is nagy volt a fejekben. Mégis mit gondolnak azok, akik esetleg most is így gondolkodnak? Istennek nem volt B terve a megváltásra (erről már korábban írtam Neked). Ahhoz, hogy a bűntől örökre megszabaduljon az emberiség, ahhoz Krisztusnak meg kellett halnia, és fel kellett támadnia! Hogy pont a sajátjai árulták el, az nagyon szomorú, de ez nem lehet alap arra, hogy az egész zsidóságot kollektíve büntessék az emberek! Büntetni egyedül Istennek van joga, ebben az esetben kizárólagos joga, hiszen az Ő egyszülött Fiáról van szó! Arról már nem is szólva, hogy ha Krisztus nem halt volna meg, nincs megváltás. Akkor mi lenne az emberiséggel? Az emberek bűneit isteni megoldással, de emberi körülmények között rendezte az Úr. Különben ez sem lenne hiteles. Az áldozati bárány az ószövetségi időkben sem végkimerülésben, ágyban, párnák közt halt meg. Megölték, feláldozták. Ezért véresen komoly, élet-halál kérdés ez minden ember életében!
Nem akarom ezt tovább taglalni, mert az előző fejezet igeverseivel már bizonyítottuk, hogy Isten egyáltalán nem vetette el a zsidókat, a kiválasztás nem szűnt meg, csak parkolópályán van. Sajnálatos viszont, és minden gyűlölet alapja ez, és a zsidók érvényesülésének és jólétének megirigylése. Ezért antiszemitizmus volt, van és lesz, amíg a világ áll. Kezdve az elsővel, Hámánnal, aki gyűlölte a zsidókat, és teljes kiirtásukra készült a fogság idején, Eszter könyvében olvashatsz róla. Folytatva Jeruzsálem elpusztításán át, az ókori, középkori zsidóüldözéseken át a Holokausztig, és napjainkig.
És itt érünk lassan az elején megígért végéhez levelemnek, és a kör be is zárul. Mert eljön majd az az üdvtörténeti idő, amikor az egész Izráel felismeri a Megváltót, de addig még jön a nagy nyomorúság ideje. Eljön az az idő, amikor Izráel már nem csak nemzetállam lesz, ahogy most még az, hanem újra Istent képviseli a népek között, és a maradék üdvözülni fog.
Illetve azok is, akik addig megtértek a zsidóságból. Géza bácsi könyvének egyik legfelemelőbb és torokszorítóbb része, ami a Holokauszttal kapcsolatos, és az, amit a Messiás-hívő zsidókról ír. Ebből idézek Neked búcsúzóul, mert nincs lehetetlen, bárki megtérhet.
„…azok a zsidók, akik korábban – bármi oknál fogva – tehernek, hátrányosnak, rejteni valónak, esetleg félelmetesnek tekintették a zsidóságukat, és egy napon (Isten kegyelméből) igaz megtéréssel szívükbe fogadták Jézus Krisztust, ők a bűneikből való szabadítás örömében, ettől a terhüktől is megszabadultak.” … „… ők korábban nem foglalkoztak zsidóságukkal, sőt alig tudtak a zsidó gyökereikről. (Pedig mindegyikük elődei átélték a zsidók kegyetlen üldözését és pusztítását.) Jézus Krisztus elfogadása és az újjászületésük után esetleg megnőtt zsidó múltjuknak a jelentősége a gondolkodásukban. Mégpedig egyértelműen pozitív tartalommal. Örömöt, hálát és Isten magasztalását termi szívükben, hogy testileg ahhoz a kiválasztott néphez tartoznak, amelynek tagja és fia volt Jézus. Hálásak azért a gazdag – mintegy 4000 éves – kulturális örökségért is, amelynek Ábrahám utódaiként, genetikusan ők is részesei. Ugyanakkor szellemileg teljességgel a Krisztus testét képező keresztyénséghez tartozónak tekintik magukat. És a keresztyén identitást a zsidó gyökerek megismerése inkább erősítette, mint gyengítette bennük.”
Remélem, felkeltettem az érdeklődésedet eziránt a könyv iránt, a téma iránt, és nyújtottam valamiféle kapaszkodót ahhoz, hogy jó irányban mozduljon e tekintetben a véleményed. És miért most? Mert karácsony van, és a karácsonyi történet tele van csodálatosabbnál csodálatosabb dologgal – a zsidók tekintetében is. Fedezd fel!
Áldott, békés ünnepet, és nyitottságban boldog új évet kívánok Neked és szeretteidnek!
Szeretettel: Judit
U.I.: Nemrég beszélgettem egy volt osztálytársammal, akinél most mertem rákérdezni a származására, és jól sejtettem: zsidó. Az anyukája felmenőit szinte teljesen, az apukájáét részben megölték a haláltáborokban. Ő maga nem foglalkozik a zsidóságával, a hittel. Felnőtt gyerekei viszont – bár egyáltalán nem gyakorolják, és a hagyomány szerint nem is azok, mert az anyukájuk nem izraelita – a népszámláláson zsidónak vallották magukat. Hihetetlen! Istennek csodás útjai vannak! Innen már „csak” egy lépés, hogy hívők legyenek! J