A Budai Baptista Gyülekezet 1924-ben alakult, a jelenlegi Alsóhegy utcai óvoda helyén lévő egyszerű lakóépületben, ahol egy baptista árvaház működött. A mostani imaház épületét 1965-ben vehettük birtokba. Vasárnaponként élet tölti be az imaház termeit, ahol a gyülekezet tagjain kívűl rokonok, barátkozók is jelen vannak. Így körülbelül 140-en vagyunk, korosztályilag vegyesen: gyerekek, fiatalok, középkorúak és idősek. Gyülekezetünk tagja az lehet, aki elfogadta Jézus Krisztust, Isten Fiát személyes megváltójának, hitét megvallotta, és azt önként vállalt bemerítkezéssel megpecsételte Isten és a gyülekezet színe előtt. A gyülekezet megalapításáról, az árvaházról és a további évek történelméről hamarosan olvashatsz honlapunkon.

A gyülekezet működése sok szálon fut. Az alkalmainkra az ünnepélyesség és a családiasság is jellemző:

- Istentiszteleteink középpontjában az igehirdetés áll.

- Kedvesek számunkra az énekek. Akár a hagyományos, orgona által kísért énekek; akár a különleges, énekkari darabok; akár a fiatalos, gitáros dalok. A lényeg, hogy ezekkel is kifejezzük imádatunkat Isten felé.

- Fontosak az egyéni megnyilvánulások is amelyekben bárki beszámolhat arról, hogy Isten milyen élményekkel gazdagította őt, miként alakította az életét, milyen imakérése van, vagy éppen milyen versben talált üzenetet. Ezekre szinte minden istentiszteleten lehetőség van.

- Célunk, hogy minél élőbb közösségként működjünk. Egyrészt megvalósítva azt az isteni kívánalmat, hogy: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez. Szeresd felebarátodat, mint magadat." (Máté ev. 22. rész 37-39), másrészt pedig úgy gyakorolni a közösséget, jobban megismerjük egymást. Erre nem csak a folyosói beszélgetések adnak lehetőséget, de a Közösségi Vasárnap is, amikor a délelőtti istentisztelet után együtt kávézunk, sütizünk; vagy a különleges beszélgetős istentiszteleti alkalmak, és sok más gyülekezeti program is.

- Szeretnénk, ha a gyülekezetünk olyan befogadó közösség lenne, ahol jól érzik magukat az újonnan érkezők, a vendégek is. Senkit sem akarunk zavarba hozni furcsa szabályokkal, váratlan szertartási elemekkel; inkább szeretnénk minden hozzánk látogatót megismerni és Isten szeretetét hitelesen továbbadni nekik. Külön odafigyelünk a kisgyerekesek szükségleteire is.